Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1907

280 közt, néha a gyönge szellő suhanása is egész lényében megrázza . . . Hunyadi nem anyagi erővel, nagy lelkével verte vissza az ozmánok százezreit, Napoleon szellemi nagyságával rázkodtatá meg a világot . . . Éleszszük fel a gyermek szivében a bizalmat, s nem fog elcsüggedni ; ismerje tehetségeit s elég bátor leend a nagynak, az erény példáinak utánzását megkísérteni. Állítsunk fel fogékony lelke előtt oly képeket, melyek felébresztik szivében ama nemes» emberhez méltó vágyat: nagygyá lenni. Themistokles ifjú volt, midőn Miltiades Marathonnál a perzsa hatalmat megtöré; a szép lelkű ifjú hallá magasztalni a szabadítót, s kerülve társait, kerülve'mindent, mi eddig örömre hevíti, viszszavonult ; midőn barátai visszavonulása okát kérdeznék: „Miltiades diadala elrablá nyugalmamat" lőn a válasz. (64. 65.) A lélek nem elégli az érzéki világ szük korlátait. Minden okozat, minden feltételes itt alant s mindenütt a világon ; hol feltételes, hol okozat van, igy fűzi odább az ember gondolatai fonalát, ott feltételezőnek, okozónak is kell lennie — és pedig végetlennek, öröknek; mert az emberi ész bár véges, mégis csak a végetlenben nyughatik meg tökéletesen. E gondolat lelkünket magasabbra emeli az eszményi világba ; hol az igaz, szép és jó eszméinek valósítása által igyekszik megközelíteni a végtelent. Lelkünk e magasabb iránya nélkül az állatvilág nyomasztó kérge alól mentség nem volna; nélküle nagy, fenséges, eszes lényhez illő ez életben nem történhetnék ; az igazság kimeríthetetlen forrása a tudományoknak, a szép anyja a művészetnek, a jó személyességünk kifejtésének, s a lehető emberi tökélynek rendíthetetlen alapja. (97.) Szégyenére nemünknek kell megvallanom, hogy nincs tárgy, mely a sajtót keletkezése óta inkább elfoglalta volna, mint az ember gyomra; különösen napjainkban valóságos szakácskönyvkór uralg, s ha Guttenberg most állana elő remek találmányával, a mutatvány aligha zsoltár, hanem egy, nem tudom miféle, de sem hideg, sem meleg franczia étel lelkiismeretes leírása volna. (103.) De ha valaha, leginkább napjainkban harapódzik el mindinkább a játékkór, kivált az ifjúság közt : mi épen nem csoda, mert alapja, melyről e gyászos növény felpenészlik, a mindenható pénz! — melynek értéke, hatalma napjainkban, óriási fokozatokban növekedik. Kinek nem örvendene szíve, ha ifjaink, például azok közt, kiket a hon országgyűlésre küld tanulni ! — oly társulat keletkeznék, melynek czélja lenne, legalább mig az országgyűlés tart, kártyát nem érinteni ? Ily társulatnak haszna anyagi és erkölcsi tekintetből mérhetetlen volna ! (125.) Honnan ama gyönyör, melyet a boszúálló élvez a boszúállás pillanatában ? A sértett egyén mindig alárendelt szerepet játszik a sértőnek ellenében, ha nem is szellemi, legalább testi erőre nézve ; e helyzet nyomasztó s a sértett minden áron igyekszik tőle menekülni ; s ime a visszatorlás e kellemetlen helyzettől s eddigi sikernélküli törekvéseitől megsza-