Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1907

281 badítja, minek szükségkép kellemesen kell hatni a kedélyre... Minél tehetetlenebb az ember, boszúja annál kegyetlenebb ; mert parányisága a sértő ellenében feltűnőbb, mert boszúterve épen tehetetlensége miatt kiszámított s igy mindig borzasztóbb . . . (148.) Nemünk ritkán marad meg a középúton ; egyik túlságból rendesen a másikba hanyatlik. A tényszerű míveltség észmélységet feltételez, ez pedig könnyen ábrándozóvá teszi a nemzetet, s ha kedélye annélkül is mélaságra hajlandó, az életből az elméletek homályos tömkelegébe viszi vissza; ellenben a hol a nemzet jelleme önállóbb, ott tényszerű törekvése hamar haszonleséssé fajul s a nemzet kozmopolitikai fényköréből öntudatlanul is az önzés mindennapi salakjába hull. Nemünk e tévedéseit Európa két legmíveltebb nemzetében feltaláljuk. — Jellemisme. (13.) A hellének egyesíték művészetökben a szépet és nagyszerűt, joniai müveikben a szép, dóriakban a nagyszerű, s a corinthiakban mindkettő együtt, bámulatosan remekelt. A szép és nagyszerű, a természet és lángképzelet, oly egyszerű és mégis remek, oly eredeti és mégis összhangzó egységgé sehol sem olvadott, mint Hellasz művészetében. Nem utánozták ők, mint az egyptomiak szolgailag a természetet, de el sem torzíták ; műveikben az eredeti lángész remekelt utánozhatatlanul. (10.)