Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1907

279 leend. E tekintetben legtöbbet tehet a nevelés, mely vagy csirájában elfojtja, vagy a legnagyobb mértékben feléleszti a rokonszenvet. Ne engedjük meg soha gyermeknek a háziállatok faggatását, mert hamar állat-, ez pedig emberkínzássá fajulhat. Úgy látszik gazdagainknál divattá vált, szegényebb sorsú gyermekeket urfiaiknak társul, vagy tán épen játszóeszközül adni; a szegény gyermek néhány jobb falatért, vagy elavult köntösért kénytelen amannak szeszélyeit, nyeggetéseit békén tűrni; s míg ez porig alázva emberi méltóságának öntudatától megfosztatik : amannak a szivében a rokonszenv mindinkább háttérbe szorul, s helyébe részvétlenség, kegyetlenség, s gyáva elbizottság áll. (42.) Néha a legtudósabb férfiakat nevetségig óvakodóknak látjuk ítéleteikben ; ez alaptalan félelemnek közönségesen szolgai nevelés az oka. Vannak nevelök, kik büntetővesszővel lesik a felelő gyermek szavait, hibáikat újjaikra szedik, s a legkisebb félrecsuklásnál haragra lobbannak; a gyermek szivében ily módon az önhiedelem és bátorság elfojtatik; remeg mint a nyárfalevél tanítója előtt s ha nem bir elég lélekerövel a megrögzött félénkségét utóbb leküzdeni, remegni fog még akkor is, midőn fürtéi őszbe borulnak. (48.) Sokan fenhangon buzognak az erkölcs mellett, s nem gondolják meg, mennyire ellenkeznek önmagukkal, midőn az élet örömeit egytöl-egyig vétkeseknek kiáltják, s az erkölcsöt oly alakban tüntetik fel, mely mindenkit visszariaszt; kivált ifjaknál e szerfeletti szigorúság gyászos eredményű szokott lenni. Legyen az erkölcsnek képe szelid, vonzó, mely az ifjú életés örömdús szivét szeretetre lobbantja; ne lássa a törvényekben nyomasztó bilincseit szabadságának, s öldöklő angyalát minden földi örömnek, hanem egy felsőbb lénynek atyai őrködését felettünk. (51.) Itt csak azon kérdésekre felelek, lehet-e, szabad-e a gyermeknek vallásról szólani? Voltak bölcsek, kik észelleninek nyilváníták gyermeknek a vallást még csak említeni is, mert nem képesek annak titkait felfogni. — Meggyőződésem szerint olyan fontos tárgyban, milyen a vallás, minden késedelem hanyagság, ez pedig kárhozatos ; aztán ki az, a ki nem kénytelen tehetségei korlátoltságát elismerni, midőn a vallás titkait fürkészi? Midőn véges eszével elbizottan méregeti a végtelent? Ébreszszük fel a vallás szunnyadó eszméit a gyermek lelkében akkor, mikor esze fejleni kezd, s fogékony szive jóra, rosszra egyiránt hajlandó. Vagy tán a serdülés azon korában akarjuk megkezdeni a nevelés nagy munkáját, melyben már megfogamzott s erős gyökeret vert a vétek hajlama? Sikertelen leend ekkor, s késő minden fáradalmunk; a bölcsek bölcse sem képes a szilaj ifjút futtában feltartani akkor, midőn fellázadt indulatai és szenvedélyei ragadják (54.) A gondatlan anyák és dajkák rémletes mesékkel s nem tudom mi torzképekkel mulattatják, csendesítik síró gyermekeiket, s igy a gyermek fogékony szivébe elég fonákúl hintegetik a félelem magvait, mely őket sírig kisérendi. Ez oka, hogy a bajnokot, ki csatában rendítlen, hon, párnái