Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1907

275 Ö Felsége nem mulasztja el soha, bármi korán érkezett, mielőtt ter­meibe vonult volna, alvó, ébredő kedves gyermekét mindig felkereste. — Sok jó atyát láttam, de szeretőbbet, mint ő felsége, nem! (163.) Bajaink, gondjaink nagysága nem egyedül az eseményektől függ, hanem főleg attól, hogy képzeljük azokat. Az élet reggelén parányi dol­gok határoznak a gyermeki sziv boldogsága fölött ; a gyermekek kis vilá­gának is vannak nagy gondjai, de örömmel jegyzem fel, hogy a fenség a véletlen balesetben önuralmat tanúsított. (200.) Örömmel látom, hogy a főherczegasszony bir annyi lelki erővel, mely határt vet az elcsüggedésnek, s talál némi vigasztalást önmagában. Adja Isten, hogy e most még csak jelentkező lelki erő évek haladtával szilár­duljon, s a főherczegasszonynak biztos vezetőül szolgáljon az élet utain, hol a sziv aggodalmai nem szűnnek meg soha, csak változnak. (332.) (A gyermekjátékra vonatkozólag :) Ilyen az ember, ha nincs világa, teremt; ilyen az életpálya minden szakán; ha nincsenek gondjai, képzeli azokat, mintha hullámzó érzelmek, változó csalódások nélkül örömtelen volna az élet. (343.) írott dalaim a múltból nem voltak; pedig csak ezekkel mertem volna mérkőzni; itt-ott eszembe jutott a dal czime, egy-egy szó vagy vers a szövegből, a többire nem voltam képes visszaemlékezni; de midőn a hang­szert kezembe vettem s a dallamot megkísértettem, egyik gondolat a mási­kat kelté, egyik szó a másikat ébreszté; mintha csak a messze távolból érkeztek volna; a mint a hangszert letettem, az eszmelánczolat megsza­kadt, de az első hangnál újra éledt. .. s igy összeállítottam néhány magyar és német dalt. (350.) VII. kötet. Hogy túl ne terheljem egyházunk e két kis hivét (Valériát és Aglá­ját) ájtatosságukat korábban végeztem, hogy a szentmise-áldozatig másfél órai nyugalmuk legyen. A szeretet vallásának vagyunk hívei, nem akar­nám, hogy a kis Fenség szivére mint súlyos teher nehezedjék az, minek megnyugtatásul, vigaszul kellene szolgálni; örüljön az életnek jámbor szív­vel s boruljon le Isten előtt bizalommal és szeretettel. (8.) Már harmadnapja, hogy az esti szünidőt iskolásdi játékkal töltik; van a nagyobb terem egyik szögletében tanoda asztallal, padokkal, itt helye­zik el bábuikat; olvasnak, irnak, számot vetnek helyettök; megfeddették a hanyagságot, dicsérték a szorgalmat, — és boldogok valának. Ilyenkor éti csak néző vagyok s már nem egyszer csodáltam a fejlődő ész találékony­ságát, a természet jótékony intézkedését, mely az élet korányán oly élénk képzelettel áldja meg a gyermeket, mely a játékból valóságot alkot, s képzelt kis világában eléidézi az élet örömeit! (9.) A részvét legmagasb helyen magyar nyelven nyilatkozott s határo­zottan tudom, hogy a megbízás is magyar nyelven adatott, de hát van­18*

Next

/
Thumbnails
Contents