Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1907

272 a kicsiny elenyészik a nagy mellett. A folyamok a tengerbe özönlenek, s ki birná az özönben kijelelni a külön hullámokat? E szellemi túlnyomóságban, ez erkölcsi hódításban keresem én a jövö biztosítását. Ne törekedjünk európai hatalommá lenni, hanem arra, a mi lehető; arra, hogy sz. István országában minél több legyen a magyar; és erre soha sem volt kedvezőbb alkalmunk, mint most, midőn a magyar nemzetiség szilárdításának útját állani még a dynasztiának sem lehet érdekében, mely a századokon keresztül ápolt germanismussal . . . csak a jelenleg uralgó német fajnak, a porosznak törne utat. Ily nézetek vezényeltek, midőn a számkivetésből hazakerültem; azért nem csatlakoztam azon párthoz, mely hadat izent a jelennek, s a romboló múlt folytatását tűzte ki czélúl, hanem követtem azt a lobogót, melyre a higgadt hazafiság azt irá : építsük fel a romokat, biztosítsuk a nemzet életét. Ily meggyőződéssel léptem az udvari pályára is; alkotmányt sürgettem, nemzetiséget hirdettem, magyarságot tanítottam ; én ott a magasban használni akartam, nem rontani, s ha az ég is kedvez, fáradalmam nem veszend kárba. Tudom, hogy az újabb politika tanárai ez elavult törekvéseken már rég túl vannak; tudom, hogy magas röptű tanaikban már az egyenlőséget, testvériséget és szabadságot sem eléglik, nekik közösség kell, melynek egyedül üdvözítő elvei szerint az egyéni hajlamnak, az önérdeknek, még a szellemi fensőségnek is el kell merülni a nagy államtestben ... Ha e nagyszerű önfeledés, ha ez általánosan összhangzó egyetértés fel volna jegyezve az emberi természetben, akkor — felkent apostolai a jövőnek, a ti kormánytokra sem volna szükségünk. Ám ragyogjatok az elmélet fénykörében, hirdessetek angyaloknak politikát; én itt alant csak embereket látok, s csak azt vallom politikának, mi a jelen megváltoztatlan körülményei közt szilárdítja magyarságunkat, erősíti, edzi nemzeti életünket, s előkészíti azon vész kibirására, mely előbbutóbb ránk fog szakadni ... A szabadságot biztosítja a kor haladó szelleme, . . de azt, hogy magyarok legyünk és maradjunk, csak maga a magyar nemzet biztosíthatja. (329—333.) VI. kötet. Boldog új évet ! hangzott felém az új év első napján. Mily jók, mily kedves felebarátok vagyunk minden év kezdetén ; ismerős, ismeretlen, a szeretet és szeretetlenség minden fokozatán szerencsekívánatokkal közeledik. Mégis czélszerü a végtelen idő felosztása évekre. Minő érdektelen volna az élet múlt nélkül ; minő szomorú, ha a pályán nem tűnnének fel állomások, melyekről tán örömmel, tán fájdalommal visszapillantunk a befejezett utra, s új reménynyel indulunk tovább, tovább ... a nélkül, hogy sejtenők az utolsó állomást, melyen a vándorpálya mindenkorra megszakad. E czélszerü intézkedést a természettől tanultuk, a mely egy-egy év