Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1907
271 vivtak, midőn saját élő szememmel látám, hogy ott a magasban is családi életet élnek; hogy az emberi gyöngeséget érzik, mint minden halandó, s tudják, hogy a nép nem puszta szám, melyet összeadnak, levonnak, többszöröznek vagy megosztanak, hanem tekintélyes családtest, melynek emberi méltóságát a kor haladó szelleme kikiizdé, s melyet alant és fent el kell ismerni ... És ha van még nyoma a középkori eszméknek, ezek csak az elavult rendszerben léteznek, de nem élnek úgy, mint egykoron, a meggyőződésben. — És ha vannak még, kik az emberi méltóság elismerésében ingadoznak, ezeket nem a legmagasb körben kell keresni, hanem az előcsarnok lépcsőzetén, a hizelgő udvaronczok csoportozatában, kik, mivel eszközül szegődtek, a nagy tömegben is csak eszközt látnak, s hajlonganak fölfelé, hogy lefelé a czimeres, csillagos urat játszhassák . . . Odi profanum vulgus et arceo. *** A kiengesztelhetetlenek politikája nem az én meggyőződésem. Volt idő, a szabadságharcz alatt, midőn én is, nem épen gyermekévekkel, hanem a zárdából került gyermekded tapasztalattal a mindnyájunkat megszállt lelkesedési lázban hirdettem a haladás politikáját; de ez álom rövid volt, s idegen földön, az európai viszonyok ismerete s az európai szabadságharcz menekült hőseinek személyes ismeretsége . . . szomorú valóságra ébresztett ! Fáj, nekem is fáj a múlt, de leküzdöm emlékeit; mert hazámat jobb szeretem, mint enmagamat. Óhajtom én is nemzetem nagyságát, van-e magyar, ki ezt ne óhajtaná? De tudom, hogy politikában nem a sziv, hanem az ész a mérvadó; hogy itt nem kérdezhetjük, mit szeretnénk, hanem mi lehető a jelen viszonyok közt? Ki azt hiszi, hogy most, midőn világrészeinkben, ott a míveltség keleti határán oly nagy szükség van egy erős államra, Európa bele fog egyezni az osztrák birodalom bomlásába? Vagy ki azt reméli, hogy annyi idegen népfajjal Magyarország pótolni fogja e birodalmat, vagy tán épen képes leend Európával szembe szállani, — annak jámbor hiedelmét nem zavarom, hiú volna minden törekvés, mert orvosolhatatlan azok vaksága, kik nem akarnak látni! *** Én jövőnk biztosítását abban keresem, mi lehető, mi rendelkezésünkre áll, s ez nem a jelen politikai kötelékek széttépése, hanem nemzetiségünk felvirágzása, magyarságunk terjesztése, az idegen elemek meghódítása nem erőszakkal, ez csak az ellenkezőt idézné elő, hanem túlnyomó míveltséggel, haladó anyagi jóléttel. Európa egyéb országaiban is igy olvadtak egygyé a külön népfajok, a legéletrevalóbb faj nyelve igy lőn uralgó. Igaz, hogy ez a múltban könnyebb volt, mint jelenleg, midőn a népek lobogóján nem szabadság ragyog, hanem nemzetiség; de áll a természet törvénye, az életet életrevalóság vívja ki ; a gyenge beleolvad az erősbe, —