Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1907

189 tam a szelíd férfiúval, haldokló halhatatlannal; — életemben először és utolszor!" IV. 217—218. — A gyűlések végeztével az aggteleki barlangot nézték meg, a mely az angol barlangokhoz képest akkoriban még nagyon elhagyatott állapotban volt. A szünidő hátralevő részét Füreden, majd a csöndesebb Tihanyban töltötte. Szeptember 30-án azonban már az országházban volt, a hol épen jelentették, hogy Perczel Móriczot Zala-Egerszeg választotta meg képviselőjének. Rónay jelen volt akkor is, mikor Perczel, a menekültek között egyik legjobb barátja családjával hajón megérkezett Pestre; rendkívül meleg ováczióban részesítették. Perczel még mindig a régi volt; a Kossuth-kultuszt akarta megtörni, nem gondolván meg, hogy a nép nem könnyen enged bálványából. „Szegény barátom, mondja Rónay Naplójában, vagy nem ismeri, vagy nem akarja elismerni a körülmények hatalmát. Csalódni fog, a keserii csalódás fel fogja dúlni szive békéjét, a mely a számkivetésben oly sokszor állt már az örvény szélén. — Az országházban rokonszenve a jobboldalon vala ; a múlt emlékei a baloldalra vitték; egyedüli ellenei a szélsőbalon iiltek." (IV. 225.) Megjelent Klapka is, de nagyon is látható volt rajta, hogy az élvezet embere volt, az eszményivel már szakított. O is képviselő volt, Rónay mellett foglalt helyet, s az első szava is üzlet volt. Rónayt nem lepte meg; felfogását már az emigráczióból ismerte. Az országgyűlésen pedig jó magyar szokás szerint igen sok szép szó hangzott el, de kevés cselekedet történt. — Az év vége felé foglalta el székét az akadémiában: Az ősember haladása czimü értekezésével, mely terjedelmesebb lévén, két részben olvasta föl: november 25-én és deczember 9-én. Erre megkapta rendes tagsági oklevelét; az orvosok és természetvizsgálók központi választmánya pedig ugyanakkor szintén taggá választotta. A következő év (1868.) elején a legnevezetesebb momentum volt az akadémia nagygyűlése, melyen ő szerepelt először, mint jegyző. Toldy Czuczorról mondott emlékbeszédet; de Rónaynak nem tetszett, hogy Czuczor üldözése miatt a Benedek-rendet vádolta, mintha a rend hidegen fogadta volna öt, mikor kénytelen volt Pestről távozni, mert maga Rónay épen az ellenkezőjének volt a tanúja. Azonfölül nem a rend feje, hanem Pálfy Fidél üldözte, a ki a meseirónak nem bocsátotta meg, hogy személyére éles czélzásokat tett. — Az országgyűlésnek is szorgalmas látogatója volt. Minden bizottsági és osztályülésen is megjelent, s a népnevelési törvényjavaslat tárgyalásában részt is vett. »Emlékszem, — irja Rónay — hogy a bizottsági ülések egyikén panaszosan szóba kerültek a katholikusok dús tanodai alapítványai. — Ám jó, mondám én, hát coinmassáljunk, s aztán oszszuk el a vagyont aránylag. Erre Tisza Kálmán ezt jegyzé meg: „Belegyezésemmel soha !" Haladjunk tovább, mondá az elnök ur." — (IV. 249.) Közben öt is mélyen érdeklő gyászos esemény történt: a szép és kedves Perczel Irma meghalt. Vadnay felszólítására irt a Fővárosi Lapokba egy meleghangú nekrologot, a mely hiven rajzolja a kedves leány szerénységét, sze-