Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1907

258 mondom: parányi dolgozó méhnek születtem, s a zárda rideg íalai közt még mindig harmincznégyéves tapasztalatlan gyermek valék. (63.) Ilyen az élet; egy meggondolatlan pillanat lesodor bennünket a rendes pályáról, s ragad oda, hová nem hittük volna, hogy valaha eljutandunk ... A kiváncsiság odavezetett a tudás fája alá, megízleltem a gyümölcsöt s lángpallos űzött ki a paradicsomból (1848-ban az első népgyűlési szónoklata után vetett reflexió). (67.) Igy tűnődtem gyermekészszel ; arra, a mit a történelemből rég megtanulhattam volna, arra nem gondoltam. „Hogy a politikában nincs ember, csak eszme, nincs érdem, csak érdek. A politika nem öl embert, csak akadályt tesz félre az útból." (81.) Azt tudom csak, hogy az újabb kor nem egy zsaroló hivatalnokot öröklött a közelálló időkből, kik éltetik a szabadságot, de nem ismerik az emberjogot; kik szeretik a hazát, de a közjó érdekében nem birnak lemondani az ősöktől öröklött hajlamról. (83.) Budavár bevétele után: Amott holtak valának egymásra halmozva, magyar, német, horvát, cseh, morva, kik az életben itt találkozának először, s megölték egymást; az idegenek nem tudták, miért kell meghalniok, a magyarok nem tudták, miért nem szabad élniök . . . Hát ily olcsó az em-berélet? hát ily drága a nemzetek élete? És mi keresztények, a szeretet vallásának hivei, mi a XIX-ik század haladó fiai láng- és vérhullámok közt küzdünk, hogy elmondhassuk, ez az enyém, ez a tiéd. — Aztán megmossuk véres kezünket s káromló ajkunkról elzúg: Téged Isten dicsérünk! (112.) A világosi fegyverletétel után: A nép nem adta fel az ország ügyét, a nép nehéz gondjai közt mindig keres, mindig talál vagy képzel magának megváltót s ebben bizik, ettől várja üdvét: „Kossuth él, ő felszabadítandja az országot!" Hallám nem egyszer a munka e bizalmas fiai között. „Nemcsak él, veté közbe egy katonaviselt napszámos, hanem az a hire, hogy Ázsiában megtalálta a szittyamagyarokat s már úton van hazafelé huszonnégy sátor aljával." (136.) Én megkísértem az életet egymagam (Londonban). Ha ép testtel és lélekkel nem tudnék megélni, nem volnék méltó sem segedelemre, sem szánalomra. (159.) Kevés idő kellett, s meggyőződtem, hogy a pénz hatalma s az ész diadala itt is, mint mindenütt kiemeli a szerencsés egyeseket s oda állítja őket a nagy tömeg élére. — Kevés idő kellett, s láttam, hogy a nép (az angol) elégült, mert munkás; gazdag, mert vállalkozó; szabad, mert tiszteli a törvényt. (168.) Könnyű a ragyogó nap alatt, elégült arczczal osztakozni a melegben, de vajmi nehéz a setét felleg alatt derülten mosolyogni. — Szép szó az egyetértés, de tán mindenkorra hiú ábránd maradand oly körben, hol míveit és míveletlen, érdemes és érdemetlen, akarva, nem akarva kezet fog; mert