Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1907

252 statálnunk kell, hogy a Rónayról terjesztett hirek, a kath. sajtóban, kivált a németben, mindenütt befogadást találtak, a Germania utján ismertté lőnek, s bizonyára nem szolgáltak reputácziónk emelésére, egész Németországban. Ujabban — Bombelles gróf halála alkalmával — ismét föleleveníté azokat a St. Pöltener Zeitung, midőn az Oesterreich. Corresp.-nek „Drei Todesfälle (Rónay, Weilen, Bombelles)" cz. czikkét lenyomatta. Az újság ezen számát a hatóság is lefoglalta. íme tehát komoly híresztelésekkel állunk szemben, melyeknek őszintén bevalljuk, akár az „általános vélemény" befolyása, akár Rónay könyveinek tanulmányozása alapján, némi hitelt is adtunk. Örömmel vesszük azonban a czáfolatot, melyet változatlanül, szószerint közlünk ugy, a hogy kaptuk." Erre aztán közli Pór czáfolatát, a ki éles hangon kel ki az alaptalan híresztelésekkel szemben, a melyeket „hazugságnak és rágalomnak minősít". Kimutatja, hogy Rónay Genfben soha sem volt ; kimutatja a saját szerzeményű életrajz adatai alapján is, hogy Rónayt több izben csalogatták szabadkőművesek közé, de a leghatározottabban utasította vissza mindig a belépést, sőt Lukács Sándor belépését is elitélte. Kimutatja, hogy Rónaytól közvetetlen elöljárója tagadta meg felszentelési, tanári, bölcselettudori s akadémiai tagsági oklevelének kiadását s igy Rónay nem élhetett mint pap Londonban, habár Wiseman bíborostól kecsegtető ajánlatot kapott.- Igen élesen s alaposan itéli el a német újságok aljas förmedvényeit Rónay, főleg a magyar papság ellen. Az egészben kétségtelenül az a leglesújtóbb, hogy ezt a, magát katholikusnak hirdető német sajtót rendesen magyar papok inspirálták. A trónörökös halála után egyes, különösen német lapok keresték az okát a trónörökös szerencsétlen végének. Irt ez ügyben egy czikket a Germania is, a melyet a Magyar Sión (1889. 139. és 219. 1.) is átvett azzal a ferde felfogással, hogy ez a czikk felvilágosítja ezt a fontos kérdést. Felsorolja volt tanárait ; különösen élesen fakadván ki Brehm ellen ; teljes mérgét pedig épen Rónay Jáczintra önti ki, mindamellett, hogy a nevét sem tudja, mert Ronanynak irja. Szerinte Rónay emlékiratai bizonyítják, hogy a későbbi püspök a trónörökös világnézetének képzésében egyházellenes érdekeket szolgált, hogy a történeti tényeket nem fogta föl valóságukban, s a történetet a liberális irányzatok szekere elé fogta. Felhozza azután, hogy a radikális német lap, a Neue Freie Presse, mily dicséretben részesíti „ezt a felvilágosult püspököt" s eztán igy folytatja: „Hogyha egy egyházi férfiú, pláne egy szerzetes, oly keveset ért az egyház és az igazság világtörténeti szerepének megértetéséhez, hogy a felekezetnélküli oktatás lejtőjén a koronaherczegnek támaszt nem nyújtott, akkor ebben ráakadtunk sok érthetetlen dolognak a nyitjára. Ha egy későbbi czimzetes püspök a keresztes hadak indítóokát leplezetlenül az önzésben és hiúságban mondja feltalálhatónak, s az eszmét a csőcselék szenvedélyével összezavarja, honnan meríthetett volna akkor a királyi növendék meleg érdeklődést s bensőséges lelkesülést korunk esz-