Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1907

253 ményei és hitből kiinduló törekvései iránt? — Ha egy katholikus papnak lelkén szárad, hogy II. Ferdinánd nemes alakját egy vakbuzgó, rajongó karrikatúrájává torzítja el, a ki Lorettóban megesküdött, hogy az eretnekek romjain az egyház uralmát újra fölmagasztalja; ha egy katholikus papban csak annyi szellem van, hogy ezen legkitűnőbb habsburgit a késő unokának mint a harminczéves háború szenvedélyes arrangeurjét mutatja be, akkor aztán értjük, hogy miért nem érdeklődött a koronaherczeg a pápa és püspökök iránt, s hogy miért volt ö az egyedüli császári főherczeg, ki pl. Rudigier „föl nem világosodott püspök" gyászolói közöl hiányzott." „Hogy tehát Rudolf trónörökös ide jutott, az nem az ő hibája kizárólag. Későbbi nevelése, későbbi környezete elidegenítette öt kora ifjúságának és atyjának elveitől. A modern nevelésnek, a modern műveltségnek, a modern társadalomnak lett áldozata ö." Eddig a Germania. A Sión czikkkezöje aztán Jókai Mór hatásával foglalkozik. „Hogy milyen befolyása volt Jókainak a koronaörökösre, azt nem tudjuk; hisszük, hogy nem sok; de annyi tény, hogy az ö életnézete és tompultsága minden természetfölötti eszme iránt teljesen képviseli azt a modern műveltséget és modern társadalmat, mely egy koronaörökösben nem tud nagyobb becsülést ébreszteni élete és feladata iránt, mint egy köznapi emberben, a ki megúnja életét." Ezután erősen kifakad Jókai regényei ellen. Az író kijelenti, hogy nem tudja, volt-e befolyása Jókainak a trónörökösre, de azért alaposan lehordja. Calumniare audacter! Igy fejezi be ezt az evangeliumi (!) szeretetet sugárzó czikket: „Gyászoltuk a szerencsétlen áldozatot, fordítsuk már most javunkra azon egyedül hasznos és reális figyelmeztetést, melyet a ravatal első sorban Ausztria-Magyarország népeinek hirdet. Ez a modern nevelés, ez a modern történettanítás, ez a modern olvasmány nem teremt oly jellemes és eszményekért lelkesülő férfiakat, kik, ha kell, tudnak egy harminczéves háború borzalmaival is megküzdeni, mint a milyen II. Ferdinánd volt, hanem beleállít a világba gyönge unokákat, kik nem tudnak lemondani kicsinyes örömeikről még népek és birodalmak boldogításáért sem." A Magyar Sión tehát átvesz egy idegen lapból czikket, nem néz utána, igaza van-e, vagy sem, de az eredetinél sokkal erösebben gyanúsítja meg Rónayt, mert az ö terhére irja a trónörökös szerencsétlen halálát. Akkoriban Pór Antal irt védelmet Rónay részére, — sa Magyar Sión számára. A szerkesztőség felveszi ugyan Pór czikkét, de hangsúlyozza, hogy jobb volna, ha egyenest a Germania számára küldte volna a czikket, mert igy nem is vesz talán róla tudomást. Mikor aztán Pór szemére veti az erkölcstelen német sajtónak eljárását, hogy nem átallja beszennyezni még a trónörökös tanítóit sem, — a szerkesztőség az erkölcstelen német sajtóból kiveszi a Germaniát, »mely erkölcsösség tekintetében minden kifogáson felül áll, s korrekt iránya és következetessége által kivívja mindazoknak elismerését, a kik szorgalmasan olvassák". Hogy a Germania mennyire erkölcsös, azt mindjárt látjuk majd. Pór védelme különben uem elég erős. Felhozza