Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1907

187 tehát most már meg volt szabva, s igy nem tehetett egyebet, minthogy a főapáttól dimissiót vagyis távozásra engedélyt kért. — Pannonhalmáról Fehérváron keresztül ment Bpestre, hogy elfoglalja állását az akadémiában. Legelőször is Eötvös báróhoz ment, a ki igaz, őszinte barátsággal fogadta: „Önnek választása, mondá, küzdelmes volt; de annál nagyobb az örömöm, s annál teljesebb az Igazgató-tanács elégülése, mely egy emberig önre szavazott s oly számban, a melyre alig van példánk. — Lehet, hogy a pálya nem leend oly sima, mint óhajtanám, de ugy hiszem, ön a zárdában megtanulta az életbölcseség főelvét, tűrni azt, a min nem lehet változtatni. Ne várja, ne keresse itt azt, a mit idegen földön tanult, tapasztalt, mi magyarok még mindig kelet emberei vagyunk, s még hozzá szegények is, nálunk az irodalom még kenyérkereset. A hiúságról, az önzésről nem szólok, ez sajátsága, eredeti bűne minden irodalomnak. Ön szorosabb hivatalos összeköttetésben leend az akadémiai titkárral, ö nem udvarias, nem barátságos egyéniség, de azt ne vegye szigorúan; Arany János jobb, mint a minőnek mutatkozik, s talpig becsületes ember." (IV. 186.) Jelenté neki továbbá, hogy hivatása lesz a jegyzőség vezetése ; az akadémia palotájában fog lakni; s habár egyeseknek nem tetszett is megválasztása, ez ne aggassza. Rónay azonnal elfoglalta állását, hozzá fogott a komoly munkához.