Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1907

220 hogy a további mendemondáktól Rónay meg legyen óva. Május 24-én a Honban jelent meg egy dementi, hogy Kovács Zsigmond lesz a veszprémi püspök, mivel Rónay Jáczint visszautasította azt. Ezután többé csakugyan nem került elő ez a kérdés. Februárban ö felsége a királyné Angliába utazott; ők pedig Budáról Gödöllőre mentek, s innen értesítette ismét ő felségét naplószerü levelekkel ; 17-én a kis főherczegnő is irt levelet anyjának. Midőn márcziusban megjött a királyné, egyik napon az utolsó órán odaállt a kis asztalkához, s meghallgatta a kis fenség .feleleteit. 8-án a vallástanból, 9 én az ó-szövetségből, 10-én az új-szövetség és az európai földrajz főkérdésein haladtak keresztül. A kis Valéria minden kérdésre fennakadás nélkül megfelelt; a királyné megelégedett. — Junius havában Ischlbe mentek; itt folytatták a tanulást; naponkint egy negyedórát sz. Erzsébet életrajza olvasására fordítottak; később a kis fenség a kedves Mamának olvasta fel viszontagságos helyeit könyhullatás között. A királynénak is igen tetszett, s azt az óhaját fejezte ki, hogy Rónay szerezzen hasonló munkákat. — Juliust ismét Marienbadban töltötte Rónay s innen is irt két levelet; az elsőre tiszta, szép magyarsággal a kis Valéria is felelt. — Augusztus és szeptember munkában telt el; megkezdték a világtörténelem tárgyalását, még pedig úgy, hogy a kis fenséggel rövid kivonatokat Íratott, és ez ép úgy szolgált a stilus, mint az emlékezet gyakorlására. — Októberben Gödöllőn voltak ők is, s ő felsége felkérésére összeadta Wallersee Mária bárónőt és Larisch György grófot a gödöllői vártemplomban rendkívül fényes közönség előtt. Rónay a következő szivreható beszéddel búcsúzott tőlök: „És most fogadjátok búcsúszómat. Egyházunk kedvelt lánya és kedvelt fia, járjatok békeségben az élet utain; legyen utatok sima, megelégedéstek végtelen, boldogságtok árny nélkül, mint az oltáron megáldott s kicserélt gyűrűtök is sima, végtelen és ragyogó. Ha pedig majd mégis lesznek szomorú óráitok is, a mi e földi pályán oly gyakran és könnyen megesik, ne csüggedjetek ; őrködik fölöttünk egy örökkévaló bölcs és atyai gondviselés; közeledjetek hozzá hittel, reménnyel és szeretettel, kisérjen a mi imádságunk; egyházunk imádsága kisérjen a Mindenható trónjához, az ég oltalmazzon, az Isten áldjon meg benneteket." A szertartás is, de különösen e rövid beszéd a könnyekig meghatott mindenkit, a mint ezt a király is, a királyné is kifejezték. (1878.) A következő év elején a királyné a trónörökössel két hónapra Angliába távozott s ez idő alatt Rónay értesítette lelkiismeretesen ő felségét mindenről. „A felség távozásakor a kis főherczegnő szomorú volt, de sikerült hamarosan legyőznie kellemetlenségeit. Örömmel látom, hogy a főherczegasszony bir már annyi lelki erővel, mely ha az elválás pillanatában erőt venne is fájdalmán, határt vet az elcsüggedésnek, s talál némi vigasztalást önmagában. Adja Isten, hogy e, most még csak jelentkező lelki erő, évek haladtával szilárduljon, s a főherczegasszonynak biztos vezetőül