Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1907

219 előtt az anyjának mondandó köszöntőt. A kis fenség nagy zavarban volt, de titkolózni nem lehetett, s igy elmondta ő felségének, mivel foglalkoznak s bemutatta a Valéria által szépen leirt köszöntőt. A király igen meg volt elégedve. Valériát most az aggasztotta, hátha a papa megmondja a mamának. Rónay avval vigasztalta meg, hogyha megmondja is, de azt nem tudja, mit fog mondani. Nemsokára aztán szépen elmondta a köszöntőt anyja előtt: „Kedves Édesanyám! Midőn éltem negyedik évében e helyen először üdvözöltem nevenapján, gyermeki érzelmeimet igy nyilvánítottam: Engedje meg, hogy e napon szivére boruljak, s anyai jóságát megköszönhessem. Az Isten áldja meg, legyen élte hosszú és borútlan, hogy a kis Valéria drága mamáját még soká, soká szerethesse. Négy év gördült le azóta, szivem óhajtásai ugyanazok; de a nyolcz éves Valéria most jobban érti, mélyebben érzi kedves Anyja szeretetét, s hálája és szeretete határtalan ; és e szent érzelmekkel emeli kezét Istenhez, hogy őrködjék azon élet fölött, a mely legszebb reménye s egyedüli boldogsága Valériának." Anyja igen meg volt vele elégedve. — Karácsonyra, illetve anyja születése napjára Magyarország térképét rajzolták meg, a mi igen jól sikerült. — Karácsony után, mivel atyja újévkor nem lehetett otthon, elmondta atyjának az első magyar újévi köszöntöt: „Kedves édes Atyám! Nincs életemben oly nap, melyen Isten áldását ne kérném az én jó Atyámra; de ha valaha, az év első napján emelek buzgó imát az ég Urához, hogy őrködjék szeretett Atyám fölött s tartsa meg mindnyájunk vigasztalására és boldogságára. Az Isten meg fogja hallgatni kérésemet, s e bizalommal boldog újévet kiván Valéria." 1877. újév napján szép köszöntővel üdvözölte anyját s átadta egyúttal Magyarország térképét. O felsége próbára tette, vájjon tudja-e kis lánya a dolgokat, — s Valéria fennakadás nélkül mutogatta meg az egyes helyeket; a királyné igen meg volt elégedve. Tanítványával szorgalmasan folytatták a munkát. — Rónaynak legtöbb nehézséget a sok látogatás okozott, de átesett rajtok. — Közben ismét előkerült a püspökség kérdése; többen ajánlkoztak közbenjárásra; igy Somsich Pál is ; Trefort újra kérdeztette bizalmasan Barthos által, — de Rónay határozottan kijelentette, hogy nem akar megyés püspök lenni; Trefort nem akarta hinni: „Papok nem szokták a püspökséget visszautasítani." Azt hitte, hogy most már végezett evvel a dologgal ; csalódott. Májusban Trefort Bécsben volt, ismét előhozta ezt a dolgot Barthosnak. Most állítólag azon szándékkal van Bécsben, hogy felkeresi az apostoli nunciust, s megkérdi, csakugyan van-e a szentszéknek kifogása természettudományi dolgozatai miatt. A miniszternek az apostoli nuncius azt válaszolta: „Rónay Jáczintnak nem állanak útjában természettudományi dolgozatai, hanem az igen, hogy 17 évig távol hazájától, számkivetésben élt; ez Rómában nagy nehézség, a melyet a jelen szentatya életében nem lehet elmozdítani." (VI. 295.) E választ a miniszter megbízásából Barthos közié Rónayval, azon ígérettel, hogy majd intézkednek,