Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1907

214 A királyné úgy tatálta, hogy Valéria nagyon gyönge, talán túl van terhelve munkával ? Rónay avval igyekezett ő felségét megnyugtatni, hogy nem a munka erőlteti meg, hanem a túlságos meleg meríti ki s ez okozza a gyöngeséget. Az orvos másnap igazat adott Rónaynak s ez a királynét is megnyugtatta. Az óvórendszabályokat tekintetbe véve lassan javult a kis fenség egészsége; s ekkor aztán messzebb sétákra is mentek a parkon kivül is. Ez alkalommal Rónay útközben egy-egy szegénynek egy-egy tizest adott, a gyermekeknek pedig czukorkákat. A kis fenségnek tetszett ez a dolog, s már délután utánozni akarta, de az orvos letiltotta. Az utcza helyett ezután a park rostélyán keresztül gyakorolta a jótékonyságot, a mire Rónay nagy gondot fordított, hogy Valéria később őrzőangyala legyen környezetének szive őszinte, meleg szeretetével. Közben a királyné elment, s ez kissé lehangolta a kis Valériát. Rónay megvigasztalta avval, hogy levelet írnak a felséges mamának. Julius 27-ikén irta ezt az első levelet; természetesen Rónay fogalmazta, s Valéria csak lemásolta: „Édes mamám! A kis Valéria jó egészségben irja e sorokat, szépen tanul, hogy drága szüleinek örömöt szerezzen ; csak egy gondja van, a mama távolléte, s e gonddal számítja azon órát, mely visszahozandja a kedves mamát" (VI. 120.). Közben, jul. 14-én a német császár, Vilmos, volt Ischlben látogatóban. A nagy udvari ebéden Rónay is részt vett. Ebéd után a porosz császár bemutattatta magának Rónayt. „Ön magyar?" „Igen, felség, az vagyok", válaszolta Rónay. „Gyanítottam a rendjelről, a melyet visel; ön tanítja Valéria főherczegasszonyt ; hogyan halad?" „A főherczegasszony négy nyelvet beszél s az elemi oktatásban részesül." „Melyek e nyelvek?" „A magyar, német angol és franczia." „És e nyelveket mind ön tanítja?" „Az oktatást magyar nyelven vezetem, a többi nyelvre a főherczegasszonynak vannak gouvernantjai." „Önnek szép hivatása van, kívánok hozzá szerencsét." Huszonöt éve már, teszi hozzá Rónay, hogy mint földönfutó a brüsszeli parkban többször láttam az akkoriban kegyvesztett Prinz von Preussen-t, a német szabadkőművesek nagymesterét is. Ha akkor valaki b. Jósika Miklósnak, a ki először figyelmeztetett a Prinzre, azt mondotta volna, hogy itt és így fogok véle találkozni, még a regényíró sem hitte volna el." (VI. 184.) Julius 28-ikán, az orvos tanácsára, Sassetot tengeri fürdőre készülődtek. Strassburgban állapodtak meg néhány órára s aztán tovább utaztak. Sassetot, a melyet a magyarok Sastónak neveztek, csak kis helység, s tőle a fürdő egy órányira van ; de nagyon csekély kis öböl volt, fürdésre alkalmatlan. — Az időt részben tanulással, legnagyobb részt szórakozással töltötték, a kis főherczegnő sokat játszott a tengerparti fövényben. Szeptember 11-én történt a nagy szerencsétlenség, hogy a királyné lova elbukott s a királyné eszméletlenül hevert a földön. Rónay volt az első, a ki a szerencsétlenséget észrevette. Rögtön orvosért küldött, addig pedig borogatták megütött homlokát. A királyné nem panaszkodott fájdalmakról, de emlékezetét teljesen elvesztette. Az orvos megérkeztével beszállították a királynét; s