Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1907

215 több napig borogatták a fejét, lassankint elmaradt a forróság, de a főfájás sokáig makacsul jelentkezett. Tiz nap múlva a baj szerencsésen elmúlt, komolyabb következményei nem lettek. A kis Valéria csak másnap tudta meg a bajt; érzékenyen találkozott vele anyja s állítólag meg kellett ígérnie, hogy soha többé lóra nem ül. 23-án azonban a királyné már lovagolt ! Szeptember 24-én elhagyták a fürdőt, Párisnak jöttek vissza, a hol öt napot töltöttek; naponkint reggel és délután 2—2 órát töltöttek a kis Valériával künn a szabadban; a kis fenség természetesen legjobban az állatkertben érezte magát. Szeptember 30-án elhagyták Párist, egyenest Bécsbe, illetve Gödöllőre utaztak; a királyné leányánál maradt Münchenben. Gödöllőn folytatták az előadásokat s szépen haladtak elő mindenben. Október 8-án megérkezett a királyné is, s az orvos jelenlétében és engedelmével másnap evett a királyné jelenlétében először szőlőt a kis fenség. Nem sokára megérkezett a trónörökös és a király is — s Gödöllőn élénk élet volt. Október 14-én leirta ö felsége számára a 90-ik zsoltárt: Qui habitat in adjutorio Altissimi, a melyet a szerencsés szerencsétlenség emlékére tnedaillonban fog viselni — a sirig. November elején kissé betegeskedett, de 8-ikán már képes volt folytatni a tanítást. A kis fenséggel virágokat rajzoltatott a királyné nevenapjára. A kis fenség nagy titkot csinált belőle, s ha az ajtó nyilt, rögtön eltette a rajzot, nehogy a mama meglássa. „Mit tegyek, mondá aggódva, ha mama mégis meglátná?" „Az igazság útjáról nem szabad letérni; mondá neki Rónay, ha ő felsége véletlenül belépne, midőn a köszöntőt ismételjük, akkor kérje meg a fenséges mamát, hogy ne nézze meg, mert titok." A rajzot tehát elrejtettük, a köszöntöt borítékba tettük, s ráírtuk: „Titok." A rajz és köszöntő igen megnyerte a királyné tetszését. Másnap megérkezett a király is; Rónay misét mondott; 11 órakor vadászat volt; ö felsége a királyné most is, mint minden lovasvadászat előtt, meglátogatta kis lányát, „a ki a szerető anyát megcsókolva, e szavakkal „God bless you", keresztet vetett anyja homlokára. Az ártatlan gyermek áldása őrködjék királynénk és hazánk fölött!" Deczember hó tanulásban telt el. Deczember 7-ikén ismét szárnyra kelt a hir, hogy Rónay lesz a veszprémi püspök. Az Egyetértés ismét Rónay természettudományi dolgozataira reflectált. „Természettudományi dolgozatai miatt a nehézségek elhárítvák, mert Rónay meghajolt." Rónay ismét nyilatkozni akart, meg is irta a nyilatkozatot, de másnap jobb gondolata támadt, nem küldte el. „Jóakaróim már többször megyés püspökséggel hozták összeköttetésbe nevemet. Tán nem vétek a szerénység ellen, ha kinyilatkoztatom, hogy a megyés püspökség nem volt, nem is lesz törekvéseim czélja ; s hahogy ez ügy valaha komoly kérdéssé lenne, jóakaróim megnyugtatására legyen mondva : megköszönném, s a fölmentést mint kegyelmet kérném." (VI. 172.) Karácsony után Budára költöztek át, hol már kevésbbé volt családias az élet, mint Gödöllőn, a hol a kis gye-