Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1907

212 ban volt már némi gyakorlata ; a magyarban nem, még csak Íráshoz sem fogott. Az első leczkét két szóval : Isten nevében, s magyarul tudott imádságainak elmondásával, majd elolvasásával kezdte meg; igy tértek át ismeretlen dolgok olvasására. A második órában a betűk Írásához fogtak, s a kis fenségnek tetszett Rónay magyarázata, hogy minden betűt össze lehet tenni egy C és egy 1 egyenes vonásból : C = a stb. Másnap azonban már megszakadt a tanítás, mert Valéria náthát kapott, s az orvos még csak azt sem engedte meg, hogy az ágyban példákon tanulgassanak. Mindemellett többször meglátogatta a kis fenséget, a ki aztán sok játékszerével kezdett el bibelődni. Ez juttatja Rónay eszébe aztán azt a megjegyzést, hogy nem helyes a gyermeket sok játékszerrel elözönleni ; még meg sem ismerte az egyiket, már is a másikat adják elébe s igy sem örülni nem tud nekik, sem beesőket nem tudja igazán megismerni. Igy lesz a kis gyermek lelke már kis korában hozzá szoktatva, hogy igy bánjék az élet komolyabb oldalaival is. Igy szokik hozzá, hogy szeszélyeskedjék s könnyelműen bánjék mindennel s a mások érdekeivel ne törődjék. „Mennyivel szerencsésebb a szegény gyermek, a ki maga készíti játékait! Mennyire kíméltük, mondja Rónay, és javítottuk játékainkat, mily fontos dolog volt ez a jellemre, a takarékosságra, a találékonyságra!" — Pár napra rá tisztelgett ő felségénél, a -királynál, s megköszönte neki a bizalmat. A király igen szivesen fogadta s újólag megköszönte a Rudolf mellett kifejtett fáradozásait, s örült, hogy Valéria nevelésére vállalkozott. Nemsokára jobban lett a kis fenség s folytatták a tanulást. Rónay az óra beosztásával ismertette meg; a következő órán pedig rajzoltak — nem szorosan a rajzolás czéljából, mint Rónay megjegyzi, hanem, mint Angliában is tette, inkább a végből gyakorolta ezt, hogy a gyermekeket rendhez

( tisztasághoz szoktassa; a rajz fejleszti továbbá a gyakorlati ügyességet, a térbeli ismeretet is. Tanítása közben a királynéval naponkint legalább is kétszer találkozott s mindig volt Rónayhoz is kegyes szava. Ily találkozás alkalmával említette a felség már ismételve, hogy szeretné, ha Valéria a korabeli gyermekekkel barátkozhatnék. Elsőnek Auersperg hg., osztrák miniszterelnök, Aglája leánykáját szemelték ki. Első találkozásuk alkalmával bizonyos elfogultsággal közeledtek egymáshoz, — csakhamar azonban benső bizalom fakadt köztök, megbarátkoztak s gyermekek voltak egymás közt. — Közben az irás, olvasás is szépen haladt elő, kisebb betegségeket nem számítva, eljutottak húsvétig, a mikor szünet volt. Mivel a templom hideg volt, a kis fenség nem vett részt semmiben ; de Rónay, — mint vasárnapokon rendesen — vele imádkozott, nem könyvből, hanem élőszóval. Húsvét után teljesen gyakorlatilag kezdték meg a földrajz tanulását. Mikor a király dalmácziai útjára ment, akkor kezdték meg avval, hogy először is lerajzolta a kis növendéknek a tanulótermet, azután a Hofburgot, majd Bécs városát, s így tovább folytatta a térképen, evvel bemutatta neki,