Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1907
213 hogy mindent le lehet rajzolni. Nagyon tetszett neki, úgy, hogy másnap az volt első kérése: utazzunk a térképen. Az Írásban is azon volt, hogy az általa irt sorokat utánozza, és pedig gondosan, mert akkor önálló irása is gondos lesz. A gyermekek közt azért van oly sok rossz irásu, mondja Rónay, mert irás közben magukra hagyják őket, s így megszokják a rosszat. Igy van az olvasással is; rossz lesz, ha valaki igen sietteti a dolgot, mert ha a gyermek ismeretlen dologról olvas, a tárgy elvonja a figyelmet s így az olvasás nem lehet folyékony ; ez majd lassan, később jön meg. Rónay mindjárt kezdetben a tanulásra is felhasználta az olvasást is ; először is a bibliai történettel kezdte, mint a mely oly közel van a gyermek lelkéhez. E közben különben nevezetes esemény is történt, a mennyiben április 22-én volt a kis fenség születése napja ; meghozatta ez alkalomra a Vezérangyal czimü imádságos könyvet s ő felségével, a királynéval adatta át Valériának névnapi ajándékul. Rónay imádkoztatott vele szüleiért, testvéreiért, s mindazokért, még a szolgálatot tevő cselédekért is, a kiknek ő bármi tekintetben is hálával tartozik. Május 3-án ö felsége, a királyné, kiváló kitüntetésben részesítette Rónayt. Mivel Rónay személye soknak, főkép a főrangú női világnak szemében szálka volt, és sokan még azt is kétségbe vonták, hogy van-e misézésre engedélye, — a nemeslelkü királyné meghallván a sok mende-mondát, úgy intézkedett, hogy a csillagkeresztes hölgyek ünnepén, vagyis a szent kereszt feltalálása napján az ünnepi szent misét kivételesen Rónay mondja, habár ezt rendesen udvari plébános szokta végezni. Az első előadás-órát megtartotta ; a végén a királyné is megjelent s hozzá fordulva kérdé: ma ön fog misézni? Rónay mély meghajlása fejezte ki az igen-t. Tizenegy órakor fényes segédlettel mondta el a nagy misét, a melyen a királyné udvarhölgyeivel s sok keresztes hölgygyei volt jelen. „A sz. mise végén megáldottam a kereszt hiveit, azokat is, a kiknek égre emelt szemében nemrég még szálka valék." VI. 117. Május végén Ischlbe költöztek át. Itt a királyné részletesen kérdezősködött a tanítás menetéről. Rónay elmondta, hogy szépen haladnak az Írásban, számításban, bibliai történelemben, a vallástanban, a földrajzban s alkalmilag a rajzolásban is. „A hölgyek hozzáfoghatnak a többi nyelv gyakorlásához ; de ellenőrzés végett jó volna, ha a hölgyeknek könyvük volna, a melyben följegyeznék napról-napra az órákat s hogy mily tárgygyal foglalkoztak?" A hó végével megjött ő felsége, a király is, s első utja kis leányához volt, s megcsókolván őt, egészségéről kérdezősködött, majd arról, hogyan halad? Rónay kielégítő válaszára a király örömének adott kifejezést! „Ott a drága hazában — veti utána Rónay — hány ivadéka tanulhatna a hétvezérnek?! A magyar király magyarul szól gyermekeihez!" (VI. 123.) Igy haladtak tovább rendesen, az órákat, ha csak lehetett, a szabadban tartották meg, habár ez Rónay egészségének nem épen kedvező volt. Junius 16-án a királyné este 8/ 49 órakor lovaglásából visszatérve lepte meg Rónayt szobájában ; leült egy székre s Rónayt is üléssel kinálta meg.
