Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1907

211 körében nem helyesli a sok tanárt, s hogy a kezdő pályán első helyre állítja a nevelést s csak azután a tanítást. Én is igy gondolkodom, s óhaj­tanék Valériámnak jó nevelést adni. Nem akarom tűlbuzgóvá tenni ; de óhajtom, hogy vallásos legyen; hogy a vallásban vigasztalást leljen. Én bizom önben, s remélem ennek megfelelend, s képes lesz a tanítást egy­maga is vezetni; s igy aztán nem kell egy egész sereg tanárral utaznom. Valéria mellett van angol, német, franczia nő; ezek önnek útmutatása mel­lett segédkezet nyújtandanak." „Felséges asszonyom, a legnagyobb kész­séggel felajánlom szolgálatomat ; s ezentúl éltem egyedüli feladata az lesz, hogy a leginagasb bizalomnak megfelelhessek, csak egy aggaszt, haladott korom." „De még egészséges; vigyázzon egészségére; nekünk is lesz rá gondunk." „Minő nyelven parancsolja Felséged, hogy a tanítást vezessem?" „Magyar nyelven, különösen a vallástant; Valéria magyarul imádkozik. Az angol, német és franczia nyelvben a nőkkel elég gyakorlata lesz. Én min­dig magyarúl beszélek vele." „Mikor parancsolja Felséged, hogy Bécsben jelentsem magamat?" „Egy hét múlva." Ö Felsége kezét nyújtá : „Isten áldja !" Rónay tehát ismét az udvarhoz került minden cselszövés és áskálódás ellenére is. Első dolga volt főpapjának, Simor Jánosnak bejelenteni a magas megbízatást s elbocsáttatását kérte. Ezután Pozsonyba ment; rendbe hozta dolgait. Nem sokára megkapta az udvartól a kinevezést, a mely szerint M. Valéria nevelésével ö van megbízva s a teljes ellátáson kivül 3000 frt. tiszteletdijat kap. Febr. 6-ikán este már Bécsben volt s azonnal jelentkezett a királynénál. Ö felsége szívesen fogadta s jelezte, hogy a tanulásra szánt időt majd az orvossal, Wiederhoferrel együtt állapítsák meg. Ezt még az nap meg is tették, s e szerint reggel 9—10, és 11 — 12-ig volt egy-egy óra ; d. u. pedig az angol és franczia hölgyeknek lesz felváltva egy-egy órájuk. A tanítást febr. 8-án kezdte meg. A kis fenség már négy nyelven beszélt; magyarul és angolul legjobban beszélt; ezt követi a német; leg­gyengébben beszélt francziául. Szüleivel és a trónörökössel mindig magya­rul beszélt s nem is társalogtak vele soha más nyelven ; Rónayval is min­dig magyarul beszéltek. „Volt-e királyaink udvarában valaha a jelenhez hasonló családi kör? Kétlem. Tán még az Árpádok korában sem, mert királynéink idegenek voltak, kikről, még nem olvastam, hogy nyelvünket elsajátították volna ugy, annyi fáradtsággal és rokonszenvvel, mint felsé­ges Asszonyunk, Erzsébet királyné." VI. 94. Eddig a főgondot a nyelvek tanulására fordították — gyakorlatilag; teljesen helyesen; mert ez a leg­természetesebb mód. Először is a gyermek tudás- és tanulásvágya kifogy­hatatlan ; másodszor pedig a gyermek még nem szégyenkezik a hibák miatt; a szégyen pedig rossz nyelvmester; s idősebb korunkban épen ebben a hibában leledzünk. A nyelvekben korához képest sok ismerete volt a kis föherczegnönek, egyebekben azonban nem. Az angol és német olvasás­14*

Next

/
Thumbnails
Contents