Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1907

210 kor cz. napilap irta, hogy Rónay lesz a fehérvári püspök, másnap azonban már ráczáfolt magára, hogy „hiréből semmi sem igaz." Alig olvasta e hirt Rónay, megjelent nála Füssy, egykori tanítványa, a Jelenkor szerkesztője s kijelentette, hogy az első hirt szivesen közölte, a visszavonást nem ; de kénytelen volt vele, mert a miniszter megbízásából Dulánszky Nándor hozta a szerkesztőségbe. Most ugyanis a kormány körében az a hir járja, hogy mivel a haldokló veszprémi püspök egy darab ideig még nem hajlandó meghalni, Dulánszky addig elvállalja a fehérvári püspökséget. — Egy másik, Rónayt kellemetlenül érintő ügyet Hunyadi László gróf hozott neki elő. Deczember 10-én Szapáry Gyula grófnál volt estélyen, s itt Kovács Sebestyén barátja bemutatta neki Hunyady László grófot. Huzamosabban és elég bizalmasan beszélgettek, miközben a gróf előhozta neki az udvari életet; erősen hangsúlyozta, hogy bizalmasan sok közölni valója volna, majd teszi tiszteletét. — Rónay már-már feledte az ígért látogatást ; s egyszer csak deczember vége felé megjelent nála Hunyady gróf. Mindjárt avval kezdte, hogy ő ugyan nem udvari ember, de azért bizonyosan tudja, hogy Valéria mellé való, tervbe vett kinevezése, mint bomba esett bizonyos körbe, a mely őt az udvartól minden áron távol akarta és akarja tartani. Rónay kijelentette, hogy hisz ő teljesen visszavonult, mert a nevelés terve teljesen megváltozott. Hunyady azonban annál határozottabban erősítette, hogy még nincs vége a dolognak, mert az illetők még mindig tartanak tőle, főleg azért, „mert magyar és számkivetésből visszakerült pap". VI. k. 79. Andrássy Gyula gróf sem tudta magát túltenni a cselszövényeken, folytatta Hunyady gróf; benne is csalódtunk, nagyon is beleavatkozott mindenbe. Először is Festetics Mária grófnőt kell elmozdítani, ő a kémje Andrássynak ; Nopcsa Ferencz marad, ő a mi emberünk; Ferenczy Ida is marad; a többi udvari hölgy nem számít. — A gróf hirtelen felállt és kezét nyújtá Rónaynak e szavakkal: „Remélem, ön hívünk lesz." Rónay az egészből alig értett meg valamit; igyekezett is feledni; pedig a dolog a valójában mégis igaz volt ! 1875. január 4-én hivatalos volt az udvari ebédre. A király igen kegyes volt iránta; a királyné pedig udvarmestere által izente neki, hogy szivesen venné, ha másnap délben meglátogatná Valériát. A látogatás megtörtént; a királyné igen szives volt s a kis kir. herczegnő is igen kedves volt Rónayval szemben. Január 26-án Nopcsa Ferencz avval a hirrel kereste föl, hogy a királyné visszatért eredeti tervére s a király beleegyezésével rá akarják bizni Valéria nevelését; gondolkodásra egy napot adnak. Rónay kijelentette, hogy gondolkodásra nincs szüksége, feltétlenül rendelkezésökre áll ő felségöknek. Nopcsa ekkor kijelentette, hogy a királyné másnap délelőtt 11 órakor látni óhajtja. „A báró úr távozott. Nem küzdhettem le gyöngeségemet s gyermekként zokogva borúltam Íróasztalomra." VI. 86. < Másnap megjelent a királynénál, a ki igen kegyes volt; leültette. „Gyengélkedő vagyok, de távozásom előtt akartam még önnel szólani. Emlékszem még Salzburgban tett azon nyilatkozatára, hogy gyermekek