Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1907

IX. Rónay mint Mária Valéria nevelője. 1875—1883. ónay tehát Mária Valéria nevelésének vezetésére volt kiszemelve s 1873. év elején várta is, hogy állása elfoglalására szólítják fel. Kapott is meghívót, a főudvarmester hívta sürgősen Bécsbe s kíméletesen közölte vele előzetesen, hogy a Valéria nevelésére vonatkozó terv megváltozott ; a megállapodást különben ő felsége, a királyné másnap déli egy órakor fogja vele közölni. Rónay pontosan megjelent a kitűzött időben; a királyné sajnálkozva jelentette ki, hogy a nevelésre vonatkozó terv megváltozott. A nevelést most nem bizhatja másra, mint a francia nevelőnőre, Surirey-re; de nagyon szeretné, ha Rónay magyar nőt tudna neki ajánlani. Különben nagyon szívesen veszi, ha néha-néha meglátogatja Valériát. Végül a királyné hangsúlyozta: „Én önre még számot tartok"; s egy szép gyémánt-mellkeresztett adott át neki e szavakkal: „Ezt hordozza Valéria emlékeül". Rónay nagy gondtól szabadult meg, de a hirtelen változást nem tudta megérteni. Maga könnyen megnyugodott a változáson, de kellemetlen volt neki a világ miatt, mely tudott a nevelés tervéről. Nem jutottak eszébe még Andrássynak szavai sem, a ki az első terv felmerülésekor mondta neki, hogy udvari nevelősködése soknak szemében szálka lesz. Rónay tehát szabadon rendelkezett idejével, s részint Fehérvárott tartózkodott testvéreinél, részint pedig április óta Pozsonyban, az átalakított préposti lakban, a hová most hurczolkodott át testvéreivel. Ez sem kezdődött kellemetlenség nélkül. Öccse, Domonkos, már a házfoglalás hatodik napján lábát törte bokában, s ez hosszú gyógyulással járt. Maga később Pöstyénbe ment fürdőzni, hol folyton régi barátjával, Lipovniczky püspökkel volt együtt. Julius 17-én közölte vele a hgprimás, hogy a király skodári czimzetes püspökké nevezte ki, a mivel együtt járt a főrendiházi tagság; ismét belekerült tehát a politikába. Pár napra rá Pannonhalmára ment régi hü barátja, Jahn Mainrád apáttá avatására. Majd nemsokára Kis-Czellbe,