Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1907

208 mivel hű barátja székfoglalása után csakhamar megbetegedett, s ott maradt betegágya mellett, mig csak meg nem gyógyúlt. Innét Bakonybélbe ment másik hü barátja, Hollósi Jusztinián látogatására, a kinél egy hetet töltött ; aztán Pozsonyba ment, a hol november végéig maradt. Ekkor Budapestre ment, a hol a sz. ferenczrendieknél fogadott szállást, s szorgalmasan járt a főrendiházi ülésekre. A gyűlések hamar meggyőzték, hogy a főrendiház régi szervezete meghaladott álláspont, mert a mágnások a legtöbb ügy iránt közömbösek s tulajdonkép csak igent és nem-et mondanak, vagy elfogadnak. Sokkal jobban érezte magát szobájában, a hol a klasszikusokkal s régi irataival foglalkozott. — A prépostság gazdasági ügyeit már az első évben elég jól rendezte. Jövedelméből nemcsak eleget tudott tenni a prépostsággal járó egyházi terheknek, — hanem törlesztette a rá háramlott adósságot is, s mellette szépen jutott a szegényeknek is, s testvéreinek is tudott félre tenni az eddig megtakarított tőkéhez. Sokkal nagyobb gondot okozott saját magának rendszeres elfoglalása: „A rendes munka, az életczél szükségét érzem; hol keressem? — Elhatároztam irataim rendezését, kidolgozását s már maga a terv megnyugvást derített érzelgő, képzelgő szellemvilágomra." (VI. 32—33.) Ép azért 1874. év elején elment Ráthhoz, a ki ajánlatot tett neki, összegyűjtött munkái kiadására. Rónay pár napi gondolkodás után elvitte tervezetét, a mely szerint az első kötet lett volna természettani lélektana ; a második az ősemberre vonatkozó dolgozatok'; a harmadik a földtani dolgozatok a Tüzimádó bölcs átdolgozásával; a negyedik lett volna a Fajkeletkezés a vele kapcsolatos dolgozatokkal; ötödik a diplomatikai levelezés, a mely a P. Naplóban jelent meg, s igy feledésbe is ment; aztán Shakespeare életrajza, majd a Tapasztalati lélektan és Jellemisme következtek volna. Ráth azonban főleg a menekültekre vonatkozó emlékiratát szerette volna; erre azonban Rónay az időt még korainak tartotta. Evvel aztán a többi munka kiadása is abban maradt. Neki az egészből az lett a haszna, hogy most már rendszeresebben foglalkozott, s ez megadta lelki nyugalmát. Január 17-én a királyné ő felsége meghívására meglátogatta Mária Valériát; a királyné igen kegyes volt, de a nevelésre vonatkozólag semmit sem hozott elő. Nemsokára rá József főherczeg hivta meg leányainak, Mária és Margit kir. herczegnőknek vizsgálatára, a mely igen szépen sikerült; utána a főherczegi család körében töltött egy kellemes napot..— Április hóban püspökké való kinevezése került szóba. Trefort kultuszminiszter avval a kéréssel fordult a püspöki karhoz, hogy három éven át segítse a kormányt 50—50 ezer, összesen 150 ezer írttal. Mivel Rónay is kapott hivatalos felszólítást, küldött 100 frtot, azt hívén, hogy evvel a maga részéről eleget tett a felhívásnak. A püspöki konferenczián azonban megtudta, hogy neki a pozsonyi káptalannal együtt kell adóznia. Erre felment a kultuszminisztériumba, hogy a már fölajánlott 100 frtot kulturális czélokra