Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1907

196 nem íogadta el. — Pauler is megtudta, hogy a koronaörökös tanárává lesz kinevezve, s aggodalmát fejezte ki, mi lesz akkor az osztálytanácsossággal? Ö (ugy látszik Horváth M. befolyására) Dulánszkyval akarta helyettesíttetni. — Nem sokára átadta neki a kath. autonomiára vonatkozó javaslatokat tanulmányozás és véleményezés végett. Rónay tanulmányozta az ügyet, sokat irt össze róla, de nem tudja, mi lett a sorsa? O különben akkoriban a kath. autonomia ügyét kivihetetlennek tartotta, mert szervezete ellenkezett a kath. egyház hierarchiájával; másrészt meg azt tapasztalta, hogy sokan azért akarják az autonomiát, mert államot szeretnének alkotni az államban — vagy épen gazdálkodni! Szünidejét Székesfehérvárott töltötte s midőn B.-Füredre volt menendő, találkozott József főherczeggel, a ki feleségével és a belga királynéval szintén oda tartott. — Balaton-Füredről visszatérve, Tihanyban néztek meg mindent, s este egyszerű, magyaros vacsorához ültek. Vacsora után soká gyönyörködtek még a tó tükrében, melyet a hold fényes sugarai áranyoztak be. Egyszer csak megszólaltak a Balatonon a gőzhajó mozsarai, felvillantak a fáklyák, s a zenekar rázendítette a Rákóczy- és Hunyady-indulókat. Ök is lementek a partra s a leözönlött nép egész éjfélig járta a magyar tánczokat, a mikor a fenségek is nyugalomra tértek. Hat órakor azonban már ott- voltak a templomban, hogy gyönyörködjenek a tihanyi nép szép, összhangzatos énekében, a melyet egykori lelkes- plébánosuktól, Kovács Márktól tanultak, ki a mult század közepén hires egyházi ének- és zeneszerző volt. (IV. 280—2.) Szünideje elteltével visszatért Bpestre, hogy egymásután lemondjon az akadémiában viselt állásáról, majd képviselői mandátumáról; mindezt meg is tette. Szeptember 27-én Bécsbe szólították, a hol Latour közölte vele, hogy október 20-án kezdik meg az előadásokat; hetenkint 3 órája lesz; az előadás nyelve a magyar. Ő felsége azt óhajtja, hogy Rónay közben-közben gyakoroltassa a fenséget a rögtönzött szónoklatban. Az előadásra nézve pedig az egyetlen utasítás volt: „Igazságot akarunk, kövesse ön meggyőződését." Rónayt ez teljesen megnyugtatta; visszament Budapestre, s búcsúzott az osztálytanácsosságtól is. A tanítást Bécsben október 21-én kezdte meg. Előzőleg berendezkedett a külügyminisztériumban kapott két szobás lakásában ; beadta az előadások tervezetét is, négy részre osztván a történetet az évnek négy negyede szerint, a melyek rendelkezésére állottak. Az előző napon a trónörökös vendége volt ebéden, a hol mindig magyarul beszélt Rónayval, a kit igen meglepett nyiít, szelid, értelmes tekintete, nyájas arcza. Ezek a körülmények vigasztalók voltak Rónayra, a ki bizonyos aggodalommal foglalta el állását. A 14 éves trónörökös nemzetünkre nézve korát meghaladó kérdéseket tett; egyik kérdése volt pl. vannak-e még ősmagyar családok ? Vannak, válaszolta Rónay, egyről különösen bebizonyítható, hogy leányágon a honszerző Árpádtól származott. Később át is adta a trónörökösnek a