Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1907

197 királyi családnak a történeti leszármazását. — Október 21-én 8 órakor a külügyminisztérium előtt volt az udvari kocsi, a mely az első előadásra Schönbrunnba vitte Rónayt. Egy kis asztal mellett kezdték a magyar történelem őskorának tárgyalását. Megismertette a népvándorlás korát, a magyarok régi tartózkodása helyét, szomszédjaikat, a kik folyton egymás ellen küzdöttek s egymást űzték ki helyökből; igy kerültek a magyarok is Átelközbe, aztán jelenlegi hazájukba. Átelközben azonban szerződést kötöttek, hogy Álmost és utódait elismerik ugyan fejedelmöknek, de a tanácsból soha sem szabad őket kizárni. „íme — figyelmeztette Rónay a trónörököst — ez alapja a magyar alkotmánynak." Ez volt első előadása; a következőknek is, ennek is lejegyezte rövid tartalmát, hogy mindig tájékozva legyen az előhaladásról, s mindig hozzáfűzte azután a szükséges magyarázatokat akár a tárgy, akár a trónörökös kérdései nyomán. A következő órán mindig a trónörökös ismételte az előző órán tárgyaltakat, minthogy a trónörökösnek aránylag kevés ideje volt a rendes tanulásra; a történelmi ismereteket tisztán hallásból tanulta meg. Ez alól csak akkor volt kivétel, ha a trónörökös kissé beteg volt, s Rónay meg akarta őt kimélni. — Közben folyton kiemelte a magyar jellemvonásokat, az alkotmány és egyes intézmények fejlődését; nagy súlyt fektetett az egyes kiváló események tanulságára, főleg a nagy jellemek lelkesítő példáira, s a nagy bűnök kétségbeejtő hatásaira. A magyaroknak itten való letelepedését annak szemléltetésére használta, hogy az isteni gondviselés vezette a magyarokat Európa középpontjába, hogy Szvatopluk országát két felé vágják, s megakadályozzák egy nagy szláv birodalom alakulását. Mint minden tanárnak, Rónaynak is adtak külön könyvecskét, a melybe bele kellett irnia az előadó tanár nevét, s óráról-órára az előadott tárgyát; ezt a második órán kapta kezeihez. Mikor a magyarok kalandos háborúit ismertette vele, a trónörökös említette, hogy hallotta, hogy a magyarok állítólag nagyon kegyetlenek lettek volna, s állítólag embervért is ittak volna. A trónörökös kételkedő arczáról lehetett leolvasni, hogy ezt maga sem hiszi el. Rónay aztán bővebben megmagyarázta, hogyan keletkezhetett ez a félreértés. Mikor a fejedelmek korát letárgyalták, akkor adta át a trónörökösnek a már ígért származásfát, hogy a Habsburgok is az Árpád-házból származnak. Mikor sz. István korának befejezése után átnyújtotta a trónörökösnek sz. István intelmeit fiához, Imréhez, avval a megjegyzéssel tette, hogy bár azóta 800 év vonúlt is el hazánk fölött, a szent király szava most is szent, az intelmek mindig igazak! Mikor e korszakig jutottak, akkor ö felsége, a király, fogadta külön kihallgatáson, s ott külön is szivére kötötte Rónaynak, hogy fiát kiváló gonddal igyekezzék belevezetni a magyar történelem ismeretébe és a rögtönzött szónoklásba. Rónayt ez igen nagy örömmel töltötte el, s e felsőbb helyről nyert biztatáson kivül emelte önérzetét az is, hogy a trónörökös napról-napra folyékonyabb, könnyedebb előadásban mondta el a tanultakat; jól esett látnia, hogy a trónörökös fokról-fokra