Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1907

284 lapokban. — A vogulokról irt felolvasását és Reguly hagyományait külön említi. A dolog pedig ugy van, hogy lefordította Reguly Hagyományait s ennek egy fejezetét olvasta föl a British Association gyűlésén, de nem Nothinghamban, hanem Birminghamban. — Kéziratban levő művei közt ő is fölemlíti a bölcsészet történetét; az élet története 4 kötet volna; az előbbi nincs meg, az utóbbi pedig 5 kötetből állott, de csak 4 van meg. — Hibásan állítja, hogy az Irodalmi siker czimü dolgozatának volna kézirati folytatása; tulajdonkép csak kiegészítése ez a nyomtatásban megjelent résznek; a nyomtatott résszel nem rendelkezett teljesen, a hiányzó részt Írásban toldotta a lapokból kivágott első részéhez. A Fővárosi Lapok 1887. 123. sz. a Naplótör. cz. műve van ismertetve. A Főv. L. 1889. ápr. 18. számában Rónay J. nekrologja van (V) jegygyei, ugy látszik a szerkesztő, Vadnay Károly irta. Igen meleg hangon emlékezik meg Rónayról; adatai általában elég hivek és pontosak. Téved azonban, midőn azt állítja, hogy Széchenyi István gr. 1848-ban bizta meg Blickjének kiadásával; Széchenyi viszont A tüzimádó bölcs cz. művének szerzett kiadót. Hasonlókép hibásan állítja azt is, hogy R.-t Stafford főrangú urnák ajánlotta Széchenyi magyar nyelvmesternek. — Uj adat a nekrológban az, hogy mikor V. (Vadnay) a második világkiállításon Londonban volt, meglátogatta Rónayt kicsiny, de nagyon csinos szobájában. Elvitte a greenwich-i halebédre is, a hol legkedvesebb barátai: Kmety, V.ukovics és Mednyánszky Sándor voltak jelen. „Megmutogatott sok mindent, s feltűnt, hogy még London nagy emberrajában is annyian köszöntik az utczán. Jele, hogy nagyon sokan ismerték és tisztelték." Hibásan állítja a nekrolog végén azt is, hogy Mária Valériát Rónay bérmálta meg. A következő szám is Rónay halálával foglalkozik; közli a részvétet, különösen az udvarét; uj adat nincs benne. Ugyan e szám tárczájában azonban van egy czikkecske e czimen : Rónay Jáczint bujdosása idejéből, — Lukács Sándortól; fia Lukács Györgynek, unokaöcscse annak a Lukács Ignácznak, a kinél Rónay Hegyi Rudolf álnév alatt meghúzta magát. Uj adat benne az, hogy R. irodalmi foglalkozáson kivül kertészkedett is. Mivel a csendőrök sokszor szaglásztak utána, egy izben a gabnapadláson rejtőzött el; másszor pedig három napig a kukoriczaföldeken húzta meg magát. Ide a család hű cselédje — a ki később Ludányiné földesasszony lett — vitt neki ételt. Mivel az üldözéstől nem tudott itt megmenekülni, a Lóré-pusztáról mint kocsis ment el Drágán Gergely, örmény birtokos kocsiján. Rónay mindig hálás tisztelettel viselkedett Lukácsné iránt; megküldte neki arczképét, tervezte látogatását, még halála előtt is. Az egyszerű nép is sokáig emlegette a menekültet álnevén. A Pesti Napló 1889. ápr. 18. számában egy tárcza jelent meg, a mely Pór Antal életrajzának azt a részét közli, a mely a trónörökös nevelésével foglalkozik. — Egy másik, hosszabb közlemény Rónay egész pályafutását ismerteti. Adatai hivek, egyetlen állításának kivételével, a mely szerint Rónay