Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1906

164 ban, nem mondta el. Részt vett a társaság több kirándulásán, igy Warwikben is, s innen ment át a nagy Shakespeare szülőhelyére, Stratfordba; itt azonban már elvált a társaságtól, mert az ő czélja az volt, hogy a Shakespearerel kapcsolatos minden helyet meglátogat. Meglátogatott minden jelentősebb helyet. Minderről külön is megemlékezik a Naplótöredékben; majd pedig a Shakespeare életrajzába foglalta bele, a melyről már szóltunk. 1864-ben Szokoly Viktor lapjába, a Hazánk és külföldbe irt 3 ivnyi czikket: Az ember fajok kihalása czimen; a következő évben pedig ugyancsak neki irt e czimen: Az ősember; majd később egyes csontbarlangokról irt hosszabb csikksorozatot. Junius hóban Schwarz Gyula uj lapot indított e czimen: Uj korszak, azonban nem sokáig állott fönn. E lapban közölte Rónay Irodalmi siker czimű dolgozatát. A czikk szemmel láthatólag nem eredeti; valamely angol czikk után van ismertetve, vagy átdolgozva. Erre nézve azonban sehol tájékozást nem találunk. Az első czikk az irodalom fontosságát emeli ki. A második julius 4-én jelent meg. Miért oly kevés a jó könyv? Mert sokan azt hiszik, hogy van képességük irodalmi működésre, pedig tulajdonkép csak másokat utánoznak; s azt hiszik, czélt értek, ha a hozzá nem értőknek tetszenek. — Az eredetiséghez nagy munka, kitartás, önállóság kell; erre pedig kevés embernek van kedve. A jul. 19-én megjelent czikk a siker okát fejtegeti; mindig attól függ, eltalálja-e az író a közönség Ízlését. Itt a szerző nagyon is hibáz, azt mondja, hogy az iró mindig a saját korabeli közönséget tekintse; ez hatásvadászat. Az iró mindig lelke szerint irjon az emberi lélekhez, akkor lesz maradandó. Ezért örökkévalóak Homér és Shakespeare művei. — A következő czikkben azt fejtegeti, hogy az iró mindig úgy irjon, hogy a közönség megértse őt; a siker nem az elkelt példányok számaitól függ, hanem attól, mily hatást gyakorolt a közönségre. Az irodalmi siker most már a következő három feltételtől függ : tiszta felfogás, komoly őszinteség, a szépség elve. — I. A következő czikkben az első feltételt fejtegeti, hogy az iró igazságot, még pedig magától tapasztalt igazságot mondjon ki, mert ez kelti a legmélyebb hatást. — Ezután a gondolkodás különböző módjait tárgyalja. Az egyik ember képekben, a másik jegyekben gondolkodik; de mindegyiknek szüksége van a képzeletre, első sorban azonban a költőnek; de a tudós sem lehet el nélküle. A gondolkodó lélek fensége épen abban van, hogy egyes tárgyakat nagyon is élénken tud visszaidézni; ez jellemzi legjobban a költőket. A legnagyobb lángész végtelen sok adatot tud maga elé állítani s belőlök új képeket teremteni; ez jellemzi Hómért, Shakespearet stb. Ebből azonban nem szabad azt következtetni, mintha ezek az életben is oly nagyszerűek lettek volna ; egyes iró az életben nagyon is egyszerű, az irodalomban azonban kiváló. Az irókat tehetség szerint három osztályba lehet osztani: eredeti észlelők és gondolkodók; geniek; talentumok, utánzók. A II. rész az őszinteségről szól. Az irók sokszor hiű lelköket állítják