Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1906

83 bölcseleti irányokkal s mindegyiknek képviselőjét a legrégibb időktől fogva helyesen jellemzi, az alapelveket is helyesen és találóan bírálgatja és czáfolja. Bár sokat vesződik is az egyes műszókkal, általában már mégis jobban megállapodott egyesekre nézve; stilusa sem oly nehézkes, mint Ruszéké; egyszerűbb s szabatosabb mondatszerkezeteket használ; néha azonban nagyon is tömötten ir, igen rövid mondatokat alkalmaz s ez aztán előadását nehézkessé teszi.— Ugyané hibában leledzik 1842-ben megjelent müve: Embernemesités, vagy természeti erkölcstudomány. Az egyes erények és bűnök megállapításában inkább a keresztény erkölcstant tartja szeme előtt. Előadása épen gyakorlati irányánál fogva valamivel könnyedebb, sokszor azonban erőltetett rövideskedése még nehezebbé teszi előadását. Néha meggyülik a baja a műszókkal is; maga is alkot ujakat vagy átveszi a másokét. Ugyanily irányú és czélu művek voltak Köteles Sámueléi is, főleg erkölcsbölcselete, a mely nemesen egyszerű nyelvével volt különösen hatással bölcseleti nyelvünk fejlesztésére. Ö különben a megindítója a Szontágh Páltól úgynevezett egyezményes bölcseletnek is. Hetényi János is az egyezményes filosofiát akarta megalapítani; nem elmélkedő bölcseleti rendszert akart, hanem a szép, jó, igaz egyesítésétől várta a bölcseleti rendszer megalapítását. Szontágh is egyezményes irányt akart, de más uton. Vizsgálat alá veszi az egyes bölcseleti irányokat s ezek megegyeztetésére törekszik. Hetényi nyelvezete elég magyaros, s mivel — lehet mondani — tisztán gyakorlati irányú bölcseletre törekszik, sokkal könnyedebb is, mint Szontághé. S ez természetes, mert az ő tárgya olyan, hogyha foglalkoztak is vele egyes irók, pl. Fejér György is, de mivel az iskolában a latin nyelv járta, a magyar bölcseleti nyelv uj szavai és fogalmai nem tudtak ugy belehatolni a gyakorlati életbe, hogy ott megszokottakká legyenek s igy könnyebben alkalrnazhatókká váljanak különösen tovább képzésre. Szinte érezzük, hogy küzködik az iró, mikor az előtte teljesen világos fogalmakat kell kifejeznie oly nyelven, a melyben e kifejezések még nem honosultak meg. Még jobban érezzük e nehézségeket, mikor e fogalmakból aztán a beszédhez alkalmazkodva mellékneveket, igéket kell alkotnia; szinte alig tudjuk követni öt. Különben előadása egészben tűrhető; meg tudja magát értetni s a legnehezebb bölcseleti részleteket is elég világosan adja elő. Rónay müveivel szinte egyidöben, 1848-ban, jelent meg Szárics Jenő müve: Lélektan az agytani rendszer nyomán. A mü teljesen a Gall-Combérendszere nyomán halad; az iró maga is igyekszik megállapítani egyes agytájakat a koponyán; a bizonyítékokkal nagyon hamar végez. Itt különben nem rendszere, hanem inkább nyelvezete miatt említjük föl. Nemcsak hogy műszavaiban nem biztos, nyelvezete is rendkívül pongyola; mondatszerkesztései fogyatékosak; mondatfüzései felszínesek, sokszor csak egymásmellé dobálja az egyes mondatokat; telve van fölös szószaporításokkal és ismétlésekkel. Müve sem tartalmával, sem stílusával nem járult hozzá bölcseleti irodalmunk gyarapításához. 6*