Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1906

129 isme 181. lapján az organisatiot életmiísítésnek nevezi. U. o. a 184. lapon életműtelen (inorganicum), életmíives (organicum). A természettani lélektan 2. lapján már a most divatos szókat használja: szerves növényélet, szervlelen jegenczélet. — A Jellemisme 188. lapján van egy sajátos szava: Az éber-érzékiséggel (vagyis, mikor a gyermek kevesebbet alszik már) lelki tehetségei is gyorsabban fejlödnek. — Ugyancsak e mü 211. lapján: A férfiasság korában a sejtszövet (textus cellulosus) kezd lankadozni, a nyirkszövet (tela limphatica) tágul, s a nyirkosság túlnyomó lesz. — A vénségben a vérerek (venae) puhábbak, az üterek (arteriae) kérgesednek (217). A természettani lélektan 63. lapján mondja: „Az átfolyó erőt ingernek, magát az átfolyást ingerlésnek nevezem. (Előfordulnak e szók Bugát 210. 1.) A szorosan vett lélektani műszavaiban eleinte szintén van ingadozás. A psychologiával foglalkozókat lélektanároknak nevezi a Mutatv. 170. lapján; a természettani lélektan 13. lapján felemlíti, hogy a németek közöl többen a lélektant alanytannak nevezik (Bugát 115.). — A érzelőtehetség jelzésére az érzék szót használja (Mutatv. 9. és 11. lapokon); eredménye: érzet; az érzelem nála szintén tehetséget jelent; eredménye: érzemény. (Bugát 115. érzelem: Gefühl.) Az észt és értelmet szintén megkülönbözteti: „Az ész az eszmék tehetsége" (Mutatv. 49.). Az eszme szót tehát már ismeri, s mégis a mai nap használatos eszmélet helyett a 82. lapon az elmélet szót használja. A képzet szót is használja, de előbb képletet ir; pl. képletek és érzemények (Mutatv. 177.). A természettani lélektanban már a képzet szó járja: „Ki nem hallott soha, annak a hangról nincs képzete" (59.). Az ész és értelem működésére szintén a már használt kifejezésekkel él: Az ész eszméink, az értelem Ítéleteink összege (197. lap.) Az eszmetársítást már használja, sőt vele párhuzamban alkotja meg e helyes szót: érzeménytársitás (Tapaszt, lélekt. 34.). A Jellemismének a Hazánkban közölt részében emlékezetet használ, a külön kiadásban emlét ir s belőle alkotja az emiélni igét: élénken emiélnek vissza (175). — A lélek a fogalmak összehasonlításából Ítéletet, az ítéletek összeillesztéséből következtetéseket képez (Tapaszt, lélekt. 97.). A természettani lélektan (136. lap) alanyi és tárgyilagos fogalmakról beszél. — U. o. 112. lap: A fogalmak összetesek és elvontak; az Ítéletek meg elemzők (analytica) és összekötök (synthetica) 120. lap. Ugyané fogalmakat az Élet története IV. kötetének 125. lapján elemzők és összitök néven nevezi. Ugyané kötet 53. lapján a facultas concipiendi : képzőtehetség, a facultas imaginandi: képzelötehetség. — A természettani lélektan megkülönbözteti (128. lapon) a tudatot és öntudatot s ez alapon az én1. A 79. lapon : egyén (persona), egyed (individuum). Az érzelem körében, mint láttuk, az érzelem fogalmat a tehetség jelzésére foglalja le, az eredmény jelzésére : az érzemény szót használja. A természettani lélektan 154. lapján a lelki tüneményeket így osztja három csoportra: értelem, érzelem, akarat. Az érzelem szót azonban még itt is a tehetség jelzésére foglalja le, mert mindjárt utána hozzáteszi : Érzemények 9