Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1906

127 hű képét adja az ismeretek akkori állásának. E tekintetben Mutatványa, Jellemisméje még manap is számot tesznek irodalmunkban s uj kiadást érdemelnének. Természettani rendszeren alapuló lélektanának alapelveit is idegenből vette át, de mint említettük, a lélektan egyes részeiben elég önállóan alkalmazta, — ö az egyetlen, a ki e rendszerrel irodalmunkat megismertette. Az élet története pedig a széles alapon képzett tudóst mutatja, a ki a száműzetés keservei és izgalmai közben is folyton tudományos kérdésekkel foglalkozott. Meglátszik munkáján, hogy nincs módjában az egyes tudományágaknak teljesen átadnia magát, hogy az egyes részeket szerves egészbe fűzze, de a töredékekből is látszik, hogy ha módja lett volna az egyes tudományágakkal kényelmesen foglalkozni, akkor egy szerves s meglepő rendszert tudott volna kidolgozni. Mindenekfelett pedig látjuk mindegyik müvéből, hogy szabadon és tisztán a tudománynak él, mindig lépést tart vele s szinte mohón igyekszik az egyes uj részleteket alkalmazni. Ez ugyan már az emberi természettel jár, jár pedig különösen az övével, a kit lelke folyton arra ösztönzött, hogy mindennek a mélyére hatoljon. Elődei is igyekeztek bölcseleti rendszereket ismertetni magyar nyelven, de a felfogásbeli önállóságot egyikben sem találjuk meg annyira, mint benne. A kisebbek, mint említettük, csak egyes czikkekben igyekeztek ismertetni az egyes bölcseleti irányokat, s mint említettük előadásukkal sem igen váltak ki; igy különösen élesen birálja a Tudománytár Tarczy előadásait Pápán. Ha oly homályosan adta elő tanítványainak, mint az ismertető közli, akkor bizony nagyon keveset értettek belőle, s ép azért méltán tilthatták el már csak ez okból is. Elmondhatjuk tehát, hogy korában Rónay a bölcselet terén egyik legönállóbb gondolkozó volt kartársai közt: ö irta a legjobb lélektant és jellemismét; ö ismertette meg Beneke rendszerét, s igyekezett önállóan belefektetni lélektanába; kár hogy ez is, az Élettörténete is csak kézirat maradt. Még nagyobb az érdeme nyelvi tekintetben. Nyelvünk nem csak annyiban okozott nehézséget, mert épen e korban volt teljesen átalakulóban, bővült természetesen is, erőszakosan is, tökéletesedett, de romlott is, még nagyobb nehézséget okozott a műszavak alkalmazásában. A mit az előző korok irói e tekintetben tettek, az aránylag igen csekély volt. A bölcseleti tudomány a legelvontabb tudomány, műszavai tehát rendesen nagyon is elütnek a rendes használatú szóktól, s igy hosszű időre, erős megszokásra van szükség, mig aztán végre teljesen alkalmasak lesznek arra, hogy közszájon forogjanak, ne csak a tudományos emberek, hanem a laikusok nyelvén is. E főnehézséget fokozta még az is, hogy a bölcselet egyes ágai rohamosan fejlődtek a külföldön, s igy folyton ujabb és ujabb műszókra volt szükség, sőt ugyanazon műszónak az értelme is folyton hullámzásnak volt alávetve. Nagyon természetes következménye volt most már ennek, hogy bölcseleti iróink müvei nagyon is nehézkesek, sokszor műszavaik ingatagságánál fogva szinte érthetetlenek voltak úgy. hogy nagyobb közön-