Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1906

120 zem. Az én tehát nem születik velünk, hanem utóbb keletkezik; nem egyéb, mint fogalom, mely a hasonlónak társítása által tűnik föl ; nem egyéb, mint annak tudata, hogy mindaz, a mi velünk és általunk történik, sajátja alanyunknak, önmagunknak" (145.). Gúnyolódva hivatkozik aztán a német bölcseletre, a mely szomorú tévedésében ebből az elvont fogalomból akarta megalkotni az anyagi és szellemi világot, de csak légvárakat épített. Az eddigiekben az alapelveken kivül elvégezte a lélektannak értelemre vonatkozó részét s mint helylyel-helylyel kimutattuk, sehol sem tette világosabbá az ő alapelve az egyes lelki functiók megértését. A következőkben az érzelemmel és akarattal foglalkozik; lássuk most, mennyiben lesz szerencsésebb és eredményesebb az új lélektan új módszere? Érzésen érti a lélekerő törekvését, a mely az ingert felfogni törekszik. A lélekerő e tehetsége érzékiség; „azon helyzetet pedig, a melyet az erő és inger közti viszony idéz elő, érzésnek mondom. Ennek háromféle fokozata van, melyeket Beneke alapján sorol föl: 1. Az ingerlés nem múlja fölül az erőt s az erő megfelel az ingernek : az egyensúly tehát tökéletes. Igy keletkeznek képzeteink ; így megy a ható tárgy a külvilág által belvilágunkba. A felhasznált erő, mint képzet, odasiet, a hol rokonságot lel, s összefoly a hasonló mükörökkel. Szerinte ez vitte rá már Leibnitzet, Herbatot .és másokat, hogy a lélek minden tüneményét nem tárták másnak, mint különfélekép módosított képzeteknek. A második esetben az ingerlés csekélyebb, mintsem hogy az elébe siető lélekerőt kielégíthetné, s ennek következtében lassankint teljesen el is enyészik. A harmadik esetben az ingerlés fölülmúlja az erőt, ebből aztán kellemes érzés támad. Magyarázatai azonban annyira erőltetettek, hogy sok helyt szinte érthetetlenek. Az érzemény szót egynek veszi a mai érzelemmel ; de a mint az érzésnek stb. nem tulajdonított külön tehetséget, ép oly kevéssé az érzelemnek is. Felveti most már a kérdést, mi idézi elő érzeményeinket ? A lélekhelyzetek különfélesége ! S mi az érzemény? Nem egyéb, mint a lélekhelyzetek közt fönnálló különbségnek tudata. Érzéseinket az ingerlés és tudat tüneményei nélkül meg nem magyarázhatjuk; így vagyunk e téren is; „érzemények öntudat nélkül nem gondolhatok, hiszen az öntudatnak az eredménye". — Ebből ugyan bajos megérteni, mi az érzemény; még példái sem teszik világosabbá ezt az elvont magyarázatot. „A gyászruha pl. most is úgy hat reám, mint egyébkor; de elvesztém hű barátomat, s a fekete szin, amelyet azelőtt közönyösen néztem, most, miután jelenleg egészen más műkörök túlnyomóak bennem, könyűket facsar szememből" (156.). Sokkal egyszerűbben magyarázza ezt a régi psychologia, az újabb is ; az alaperők, a körök, műkörök stb. nagyon keveset számítanak, épen hogy elhomályosítják a régi egyszerű és természetes magyarázatot. Az érzeményosztályozást elveti ; természetes; ha egyszer mindent az egyéni alaperők kiegyenlítése eszközöl, akkor bajos az érzelmeket osztályozni. Állításai azonban csak itt is állítások, minden alapos bizonyítás nélkül.