Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1906

117 A műkörökből aztán műlánczolat lesz ; ennek magyarázata a következő, még homályosabb részlet: „Eszerint vágynák műköreinkben tökéletesen felhasznált erők, s vágynák kisebb-nagyobb fokban szabadok, melyek annál szabadabbak, minél érdektelenebb részeire vonatkoznak a ható tárgynak, minél távolabb esnek az érdekestől, a tökéletesen elsajátított ingerektől." Ezeken az elemeken alapszik műköreink lánczolata. „A műkörök ott közelítenek egymáshoz, a hol szabadelemeikben rokonok, ott folynak össze, a hol hasonlók általános elemeikben, azaz oly elemekben, a melyek az ingert még nem sajátították el teljesen" (86., 87.). A lélekerők kölcsönösen igyekeznek egymás közt kiegyenlíteni helyzeteiket, s így műköreiben erőelemek hullámzanak keresztül; ennek az elemhullámzásnak is megmarad a nyoma lelkünkben; s egy része megmarad a tudatra ébredő műkörök közt s összeköttetésöket eszközli. Kölcsönös hatás, szünetnélküli elemmozgás, szakadatlan erőhullámzás idézi elő az életet, és a fejledező életnek minden nemét; s ezt egyezmény által igyekeznek elérni. A kiegyenlítés alaptörvénye a mindenségnek ; maga az elsajátítási és társítási törekvés is csak ennek a következménye. Az anyagerők helyzeteiket, azaz súlyukat igyekeznek kölcsönösen kiegyenlíteni; s előáll a súlyegyen, a mely oly csodálatosan tartja össze a világmindenséget. Ugyanaz történik a lélekben is; a lélek is törekszik a felmerülő tudatot és nyert erőelemeket kiegyenlíteni. Ez az alapja tulajdonkép egész rendszerének a következőkben ; magyarázata azonban vetekszik homályosságra a legelvontabb német bölcselőével ! Hogyan használják föl az erőelemeket műköreink ? Az erőelemek ingerlik a mükört, s a mükör tudatra ébred; „de ezt nem puszta közellét, hanem az elemek átfolyása eszközli". Ezek után világos, hogy műköreink ingerlése, tudatra ébredése csak úgy lehető, ha vágynák szabad elemeink; ez az oka, hogy betegség esetén nagyon nehezen emlékszünk valamire. — Szellemünkben tehát folytonos erőcsere, erőhullámzás és kiegyenlítés van, amint ezt a tenger hullámzásában is látjuk; először keskeny, azután mind szélesebb lesz a hullámzás; mig végre teljesen elcsendesül. Ha az egyik mükörben nagy az erőhullámzás, akkor átvisszük a másik műkörbe; pl. indulatainkban a lélek átviszi izgatottságát a testre; az örvendő nevet, újjong. Az eddigi lélektan ezt csak úgy magyarázta, hogy a test és lélek közt közlekedés van ; a természettani lélektan a természet törvényei szerint az átfolyással és kiegyenlítéssel magyarázza ezt; s nincs szükség sem Leibnicz, sem Descartes módszerére. Maga a szerző is érzi, hogy lélektanának ez a már másodszor előadott s tisztán fizikai példákkal felvilágosított alapelve tulajdonkép csak állítás, a melyet nem tud bizonyítani, s a mely annyira nehézkes, hogy vetekszik a legelvontabb metafizikai fejtegetésekkel, a melyeket pedig maga is elitéi, s ép azért igyekszik a lehető ellenvetéseket maga is felhozni és elhárítani. Ha valaki azt mondaná, hogy minderről nincs is tudomásunk, a szerző szerint egyszerűen csak azt kell felelnünk, hogy az erőszülemlés és hullám-