Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1906

116 nak tiszta képét, ismétlődnie kell, hogy erősödjék ; az ismételt ingerlésekkel szaporodnak az u. n. nyomok. „S mivel a világon mindenütt összefoly a hasonló, a hasonló nyomoknak is össze kell folyniok, s igy az erő mindjobban felhasználtatik s a képzet élénkebb lesz" (72.). A nyom szót maga is erősnek találja, de avval nyugtatja meg magát, hogy a benyomás szót még a legszellemibb metafizikusok is használják. Az ingerismétlés alapjában nem más, mint emlékezet, azért tér át annak magyarázására. Szerinte az emlékezet nem önálló tehetség, hanem sajátja minden lélekerőnek. „A mit a lélek elsajátított, az nem enyészik el végkép soha ... A lélekerő elsajátítja az ingert, s ha véle tökéletesen egygyé olvadt, mint felhasznált erő megmarad mindenkorra, azaz mint képzet megmarad egész életen keresztül akkor is, mikor nem birjuk világos tudattal, mert a képzet nem egyéb, mint maga a felhasznált, az átalakult lélekerő, melynek eltűnnie, megsemmisülnie nem szabad ... Ha valamit elfeledünk, az sohasem volt sajátja a lélekerőnek" (73., 74.). Mindezek csak általános állítások a nélkül, hogy csak egyetlen bizonyítékot is felhozna; de nem is hozhat, mert csak az előbb önkényesen fölvett erőfogalomnak még önkényesebb változtatása. Az egyes képzetek elfeledését magyarázza ezután ; de ezt sem teszi világosabbá önkényesen felvett erőfogalmával. Fejtegeti, mily üdvös dolog a feledés; mi lenne velünk, ha nem felednénk semmit, hanem minden folytonosan előttünk volna. A tenger hullámzásával akarja felvilágosítani; de ezt még csak magyarázatkép sem fogadhatjuk el ; érzi ezt maga is, mert ő is felemlíti, hogy a tenger anyagi dolog, az emlékezet pedig teljesen szellemi. Az emlékezet magyarázata önként viszi át az eszmetársítás fejtegetésére. Előbb azonban egy új fogalmat kell neki megmagyaráznia s ez a műkör.. . „A lélek minden egyes működését, minden egyes felhasznált lélekerőt az utóbb hozzácsatlakozó nyomokkal és erőelemekkel, tehát minden külön képzetet, fogalmat, Ítéletet, érzeményt, kivánatot, akaratelhatározást — műkörnek nevezek." Igy pedig azért nevezi, mert minden képzetnek, fogalomnak stb. van saját köre, a mely az ingerismétlés utján szaporodó nyomokból és csatlakozó erőelemekből áll elő (80.). E magyarázat semmivel sem teszi világosabbá az önkényesen felvett műszót, a mely bizonyos tekintetben ellenmondásban van már előbb használt műszavával és alapelveivel. E magyarázat után tér át az eszmetársítás megfejtésére. Erősen kifogásolja a régi lélektan tanítását a hasonlóság alapján való eszmetársításról; az ő lélektana szerint azon alapszik az egész, hogy hasonló elemek: lelkünkbe átfolyt erőelemek társulnak a lelki erőkkel. Ezek aztán folytonos ismétléssel, vagyis, hogy ugyanazon erőelem lép föl lelkünkben, — pl. a fa képzete, — mindig erősebbek, illetve a fa képzete mindig erösebb lesz. Még erősebben kel ki az ellentét alapján való társítás ellen ; mert szerinte az ellentét itt is azon alapszik, hogy ez vagy az a két kép valaha egyszerre volt lelkünknek sajátja (83., 84.).