Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1906

107 teljesen eltűnt. Sikerült ugyan nekik felfejteni eleddig ismeretlen lelki kapcsolatokat, de nem fejtették meg a lélek mivoltát, sőt a sok részletbe szinte belefojtották a kérdés velejét. Beneke még náluk is tovább igyekezett menni, az előtte tátongó örvényt azonban igyekezett kikerülni — a nélkül, hogy valóban kikerülte volna. Mindent az öserőkböl akar kimagyarázni, de különbséget tesz az alsóbb és felsőbb érzékek közt; valamennyinek inechanismusát az anyaggal hozza párhuzamba, de erősen hangsúlyozza, hogy a felsőbbek functiója már teljesen szellemi. Erősen figyelmezteti az olvasót, hogy habár ö is kénytelen anyagilag fejezni ki magát, pl. az érzékek működésének eredménye a nyom, — de azért nem szabad tisztán anyaginak tekinteni, mert tisztán szellemiek. Erre azonban ép úgy nincs bizonyítéka, mint arra sem, hogy mily alapon vette föl az őserőt? Ép oly önkényesen járt el, mint bölcselőtársai, Fichte, Hegel stb. az absolut én fejlődésének fölvételével, Herbath pedig az ősképzet alakulásának fölvételével. Ö tisztán a természettudományok analógiájából indult ki s nem gondolt vele, ki tudja-e mutatni tételének alapját? Egyre azonban nagy gondja volt, hogy bele ne essék a materialismusba, a melyhez pedig oly közel áll, hogy egyes felekezetei bátran veszik az ö bölcseletét kiinduló pontnak. Ez ellen azonban szinte tiltakozik ugy, hogy bátran lehet az idealista, illetve a spiritualista bölcselökhöz számítani, mert nemcsak különállónak veszi fel a lelket az anyagtól, hanem a léleknek a halál után való fenmaradását is védelmezi, sikraszáll a lélek halhatatlansága mellett. Mivel azonban a természettudományok módszerét alkalmazza a lélekre s mivel tisztán mechanice akarja kimagyarázni a lélek minden működését, s mindent a természeti okszerűségre akar alapítani, természetes, hogy mesterükül tekinthették őket nemcsak az eszmetársító bölcselök, szorosabban a positivisták, hanem a materialisták is. De vájjon valóban szolgálhat-e bármelyiknek is kiindulópontul? Épen nem. Akár kora, akár korunk álláspontjáról tekintjük is, nyilvánvaló, hogy még a testi működések magyarázatában is teljesen tévedett. Így midőn azt állítja, hogy az őserők mellett új erők is szülemlenek, — a mi pedig nem más, mint hogy az egyes szervek elhasznált erejöket kipótolják, — ez tisztán anyagi processus volt akkor is, s most is — nyilván mutatja vele, hogy a dolog velejét teljesen félreérti. Innen van, hogy habár rendkívül sokat dolgozott, s sok kérdést lehetőleg minden oldalról igyekezett is felvilágosítani, még sem szolgálhatott sem irányadóul, sem alapul az 50-es évek azon psychologusaitiak, a kik a lelki működéseket biologiai vagy physiologiai oldalról akarták felvilágosítani, s ők is ezek alapján akarták a lelki működéseket megfejteni s magát a lelket is előállítani. Kétségtelenül közel járt hozzájuk felfogásában, mivel azonban a physiologiáról alig volt alapos ismerete, nem szolgálhatott az újabb psychologia kiinduló pontjául, s széleskörű működése szinte teljesen hatástalanul hangzott el. Nem foglalkozunk vele részletesebben, mert lélektana alapelveit úgyis