Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1906
104 s sajnálkozik, hogy egyetlen magyarét sem tudja felhozni. A koponyaméreteket aztán az egyes népfajokra igyekszik alkalmazni. Az európaiban az előagy, a négerben a hátsó, az amerikaiban a középső fejlettebb; vagyis az elsőben az értelem, a másodikban az ösztön, a harmadikban az érzelem az uralkodó. Majd azt fejtegiti, hogy az agynak, illetve a koponyának, a fejnek, mindig arányban kellene lennie az egész testtel; aránytalan nagy koponya többé-kevésbbé beteges állapotra mutat. Röviden a következőkben foglalja össze koponyaismei nézeteit: kifejlett szép nagy agy, kifejlett értelemre, kifejlett középagy erős érzelmekre mutat. Többre azonban ne következtessen e tudomány, mert különben hibákba keveredik. Elitéli Gall és Combé eljárását, a mely szerint egyes koponyadomborodásokból egyes lelki tehetségekre következtetnek. Ezért kell arra törekedni, hogy minél több egyént figyeljen meg, hogy ezt az arányt fel lehessen mutatni ; ezért kell az embert az élet különböző helyzeteiben megvizsgálni. Befejezésül arról szól, hogy egyesekben a nagy- és középagy igen fejletlen, ezek rendesen a szenvedélyek rabjai. Igy azt találja, hogy a magyar is ezért olyan nyakas, ezért szeret konokul daczolni; inkább szeret parancsolni, kevésbbé engedelmeskedni. Az egész értekezés különben csak rövid összefoglalása a koponyaismének, s habár az alapítóktól eltér is abban,, hogy alapfelfogásaikban nem osztozik, azért ő is tulajdonkép csak a külsővel elégszik meg. Némi önállóságra mutat az is, hogy az idegzetre nagyobb súlyt fektet s működésöket a villamossággal hozta kapcsolatba. Legfő hiánya, hogy nagyon is útszéli, elcsépelt, s kevés számú példára támaszkodik. A szenvedély fejtegetése pedig inkább lélektani vonásokból áll, a koponyaisméhez tulajdonkép semmi köze sincs.
