Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1906

95 nehéz volna meghatározásokul adnunk; még nehezebb volna alapjukra, eredetükre visszarnennünk. A nedvekben semmi esetre sem találhatunk rá alapot, inkább egészében az egész szervezet, különösen az idegrendszer a lelki tehetségekkel s egyéb szervezeti különösségekkel kapcsolatban lehet alapja. A szerző mind a négy vérmérsékletet a lelkiállapotok s testi megnyilatkozások szerint veszi rendszeres tárgyalás alá, s igy teljesen áttekinthetökké teszi őket. Először a testi szervezetben való megnyilatkozásukat, aztán lelki alapjukat, majd a négy typusnak magatartását, lelki tehetségeit, értelmi felfogásukat, erkölcsi elveiket jellemzi; ezután leirja a tevékeny életben való viselkedésöket, magukviseletét a családi életben ; rajzolja hivatali müködésöket, vallási felfogásukat, s végre miben jelentkezik a különbség a férfi és nő között. — Végül általánosságban szól a négy nedvalkatról: melyik volna a legkívánatosabb? Bajos volna választani, mert mindegyiknek van jó- és rosszoldala; a mélának tulajdonítják a kiváló lelki tehetségeket, de ezt bajos volna megbizonyítani. Figyelmezteti végül az olvasót, nehogy azt higyje valaki, hogy az általa adott jellemzések igy bárkire is alkalmazhatók volnának! (192.) Az egész mü szabatos, szép stílusban van irva ; látszik, hogy Rónay czélja nemcsak az volt, hogy a tudomány eredményeit önálló felfogással adja elő, hanem hogy lehető szép stílusban, élénken és szemléltetve, s a gyakorlati élet szép példáival elárasztva fejtegesse s igy a laikusokra nézve is élvezetes legyen. Innen van, hogy széltében idézi a görög és főleg latin irókat, költőket, idézi a nevesebb német irókat, különösen Göthet és Schillert; idézi a magyar költőket is, Kisfaludyakat, Kölcseyt, Eötvöst s sokszor b. Jósikát, a két első magyar regényírót, a kik legelőször igyekeztek komolyan az emberi lélek mélyére pillantani; sok találó vonást nyújtottak neki az indulatok és érzelmek jellemzéséhez. Stilusa szabatos, könnyed, zengzetes, fordulatos, élénk és szemléltető; kifejezései válogatottak, néha a fukarságig szűkszavú ; egyes helyeken lelkesen emelkedett. Mondatalkotása nemcsak nyelvtanilag teljesen szabatos, magyaros, fordulatos, hanem lehet mondani rhythmikus. Szereti a paralellismust, s nemcsak szorosan egymásmellé rendelt mondatokban alkalmazta meglepő csattanóssággal, hanem igen sokszor alárendelt mondatokban is, ezért oly kellemes, oly mélyen az érzelemreható s az értelembe behízelgő a nyelvezete. Ismeri az új irodalmi nyelvnek, de a nép nyelvének is minden szépségét; mindig megválogatja a leghatásosabb kifejezéseket s néha maga is meglepő eredetiséggel alkot új fordulatokat, metaforákat. Pl. Az alap, melyről a gyászos növény (a harag) felpenészlik, a legtöbb esetben a sértett gőg. 80 lap. Az atya gyermekeiben i/jad fel újra. 158. Új szavairól, fordulatairól, különösen műszavairól később. Ugyanez volt a czélja Jellemisme művének is. Mint bevezető részében mondja, néhol ezért kelleténél részletezőbb, s érint oly adatokat is, a