Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1906
88 érzetet támaszt; egyúttal azonban érzelmünkre is hat s ott érzeményt ébreszt. A kedély fogalmat különbözőkép fogják föl Kant is, Reinhold is; Rónay ez utóbbi mellé áll; a kedély az. érzemények összességét jelenti; kedély- és érzelemtehetség közt tehát nincs különbség. (10.) Majd történeti visszapillantást vet. Csak a mult században ismerték el az érzelmet külön tehetségnek. Az ó- és középkorban is nagyon különbözőkép Ítéltek a bölcsek; Rónay legjózanabbnak Fries 'felfogását tartja. A 40-es években az érzet, érzelem és érzemény szót nálunk is össze-vissza használták. (11.) Az érzemények székhelyét a régi bölcsek különböző helyeken keresték. Rónay a magyar kifejezésmódban elég tájékozódást talál : a szívben van a központ; itt is Friesre, a legjózanabb bölcselőre hivatkozik. (12.) Érzeményeinket különbözőkép lehet osztályozni: érzékiekre és szellemiekre, kellemesekre, kellemetlenekre — és vegyesekre. Sokan ez utóbbiakat nem akarják elfogadni. Rónay ellenben inkább Lessinggel tart, hogy t. i. tulajdonkép nincs is tiszta érzelem. Különben Rónay a vegyes érzelmeket helyesen fejti meg: a kellemes- és kellemetlennek gyors váltakozásából keletkeznek. Érzeményeink élénksége és tartóssága fordított viszonyban vannak (13.); minél élénkebb az érzemény, annál rövidebb. Érzeményeinkben változatosságra is törekszünk; a legnagyobb öröm is egyfolytában unasztó (unalmas) lenne. Érzeményeink élénksége különbözik mélységöktől (15.); különben pedig az érzemények élénksége, mélysége és minemüsége alanyi helyzetünktől függ. Belsőnkben a legkülönbözőbb érzemények villannak keresztül, s minél nagyobb köztök a változatosság és ellentét, annál nagyobb a hatásuk. Érzeményemkre ösztönszerű belső életünk, műveltségünk, értelmünk van befolyással. (17.) Az igazán művelt ember tudja igazán hiven érezni s visszatükrözni a valódi érzeményeket. Fájdalom vagy öröm-e alapérzeményünk? (19.) Rónay a fájdalom mellett nyilatkozik, nem világfájdalmas felfogásból, mintha t. i. valódi fájdalom volna alapja lelki állapotunknak, hanem mivel lelkünk születésünktől kezdve folytonos izgatottságban, nyugtalanságban van. Az érzeményeket végre testi hatásuk szerint erőszegőkre és eröfeszítőkre osztja. Az érzelmek testi megnyilatkozásával általánosságban nem foglalkozik, az egyes érzelmek, főleg az indulatok tárgyalásában részletezi. Különben az érzeményekről általában előadott jellemzései teljesen hivek, szabatosak és tökéletesek. Felfogásában mindig eltalálja a helyes középutat, álláspontját világosan meg is okolja. (20.) Közvetkezik most már az érzemények felosztása és tárgyalása. Az érzeményeket érzéki- és szellemiekre osztja föl. (20.) Az érzéki érzemények közt az első a közös állati vagy testi érzemények, a melyek a külső és belső érzékszervektől erednek: az élet, az egészség és a betegség érzeményei, a melyek igen sokszor határozatlanok s kezdetben nem is érezhetők; kár, hogy az egyes érzékszervekből eredő érzeményekkel csak röviden végez (22—25.); mindjárt utána a csikland-rói szól, a mely tulajdon-