Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1906

85 két fejezetének fordításáról ; meglátszik rajta a franczia könnyedség, világosság. — Íme, főbb képviselőiben ezek voltak a bölcselet kiválóbb művelői e korban, ilyen volt bölcseleti állapotunk, nyelvünk akkor, mikor Rónay alaposabban fogott hozzá a lélektan tüzetes tanulmányozásához. Rónay tehát szabadabb, önállóbb irány felé vágyott, annyival is inkább, mivel már a bölcseleti folyam alatt is, s később a theologián is megismerte a természettudományok egyes vívmányait s mint alább szórói-szóra idézzük vallomását, legkedvesebb barátjával, Hollósi Jusztiniánnal szívesen foglalkozott a geologiával, sétáikon ez az új s izgató tudomány foglalkoztatta őket, elhatározták, hogy ebben az irányban fognak haladni s csakugyan később mindketten is sokat foglalkoztak e tanulmányokkal s mindketten művelték irodalmilag is. Mindez azonban nagyon kevés lehetett ahhoz, hogy öt igazán tájékozza, mindenek felett pedig kielégítse. A mi lelkében, mint vágy élt, azt a tanári katedra nem sokára szükségessé tette. Mint életrajzában említettük, főtörekvése volt, hogy a legelvontabb kérdést is lehetőleg szemléletessé tegye, s ez vezette aztán rá, hogy minden kérdésnek a velejére hatoljon. így kezdett, mint láttuk, alaposabban foglalkozni a lélektannal az újabb bölcselők nyomán — első sorban Kant és követői nyomán. Nyilván látjuk ezt a Mutatvány a tapasztalati lélektan cz. müvének bevezetéséből. Előszavából világosan látjuk, hogy terve volt az egész lélektant kidolgozni. „A lélektan és az élet elhanyagolása oka, a philosophia iránti hidegségnek, sőt megvetésnek." „Jelenleg tapasztalati lélektanomból mutatványt adok; ha méltánylást nyerend csekély törekvésem, a mennyire tehetségem és körülményeim engedendik, örömmel fogok ismét fellépni nemzeti irodalmunk e parlag mezején." Miért épen az érzelmekkel kezdi? Talán részben forrásai is magyarázzák; ezeknek korában kezdték, különösen Tetens Károly hatása alatt külön tárgyalni az érzelmeket. Oly része volt tehát a lélektannak, a mely pusztán újdonságával is ingerelhette. Egyúttal azonban kétségtelenül oly része is a lélektannak, a mely a közönséget is sokkal inkább érdekelte, s igy sikerülhet neki jobban megnyerni majd őket a lélektannak. „Az embert érzeményei s az innét sarjadozó indulatok; ösztönei, s ezek elfojtása, a szenvedélyek, sivár iizelemmel ragadják ki a tespesztö nyugalom köréből. Nemünket belliarcz, ellenmondás jellemzi." Föforrásai voltak: Reinhold (1758—1823.) tanár és Kant követője; Krug, akkoriban legszélesebb körben ismert népszerűsítője Kantnak; továbbá Heusitiger. A legfő azonban kétségen kivül Fries volt, a ki a legszorosabban ragaszkodott Kanthoz, még müvei beosztását is megtartotta saját munkáiban. Világos az magának Rónaynak szavaiból, midőn bevezetésében az érzelmi tehetségekről beszél: „Érzelmi tehetségünk, mint ilyen, csak a múlt század végén ismertetett el . . . A középkor valamint mindenütt, úgy itt is iskolai szőrszálhasogatásokkal lépett föl s vitázott : „de anima vigente et sentiente". Ujabb időkben voltak, a kik e tehetségét kétségbe vonták