Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1904

110 címmel kiállított és kinyomatott iratot megküldték az Összes hazai főiskoláknak, azonkívül benyújtották a főigazgatónak, hogy terjessze a helytartó-tanács és az országgyűlés elé. A nyilatkozat egész terjedelmében igy szól: „A győri fötanodai ifjúság kivánatai. Az ifjúság czél- és kor-szerü nevelése a hon boldogsága s jólétének alapja, az alkotmányos élet kifejlődhetésének feltétele lévén, az hazánkban jelenleg annyival is inkább igényli a statusnak különös figyelmét, minthogy a népképviseleti rendszer behozatala következtében az alkotmányos jogok gyakorlásában a népességnek sokkal nagyobb része veend részt, mint eddig, ezeknek gyakorlása pedig értelmi kiképzés nélkül a status szabadsága s boldogságára nézve veszélyteljes lehet. Közös a vélemény minden felvilágosodott emberek között, hogy a jelenleg hazánkban uralkodó nevelési rendszer a kor igényeinek, a haza mostan kifejlődő viszonyainak meg nem felel, és hogy hazánk más nemzetekhez képest e tekintetben szomorúan hátra marad. Hazánk tanítási rendszere eddig egy élettelen mechanismus volt, melly a tudomány iránti kedvet nem igen mozdíthatta elő, az öngoldolkodási tehetséget ki nem fejthette, és a tudományokat honosítani, az élettel összeköttetésbe hozni képes nem volt. Ki más nemzetek közt is megfordult, azon szomorú tapasztalást tehette, hogy hazánk ifjai más nemzetek ifjaihoz képest nagyon hátra vannak, s a tudományos szellemtől áthatva épen nincsenek : - - hogy ezen baj orvosoltassék s a nevelési rendszer a középkori formákból kibontakozzék, hazánknak dísze és java, nemzetünknek külföld előtti tekintélye, és a kor szelleme sürgetően követeli, azért bátorkodunk e következőkben öszpontosult s a kor igényeivel megegyező alázatos kivánatainkat előterjeszteni : 1-ör. Mindenben, mit az egyetem lelkes ifjúsága az egyetem átalakítására nézve petitiójában felterjesztett, tökéletesen egyetértünk, és azon elvek alkalmazását mennyire lehetséges, a

1 többi főtanodákban ís óhajtjuk. 2-or. Minthogy kétséget sem szenved, hogy a főtanodák ifjúságának a tisztességes mulató helyektől és minden, a világgal érintkezésbe jöhetési alkalmaktól, millyenek színházak, kávéházak, táncztermek s a t. elzárása s azok minden lépteinek kikémlése, nem csak annak értelmi kifejlődését és világismeretek szerzését — mellyektől az ember szerencséje leginkább függ — akadályozza, hanem a helyett, hogy a mostani kor igényeihez képest az ifjúságnak a többi polgárosztályokhozi simulását előmozdítaná, és a tudományt az élettel összeköttetésbe hozná : inkább kártékony elvonulást, s kasta-szellemet idéz elő és a jellem kifejlődésére is ártalmas befolyással bír ; azon kivül pedig a főtanodák ifjúságát más osztályú ifjúság szabadságait tekintve lealacsonyítja, és az által a becsüet érzésre is károsan hat: azért az illyen tilalmazásnak megszüntetését