Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1901

27 magyar haza fiai vagytok, mely őt is magáénak vallotta. Ugyanazon életkorban, ugyanoly szines álmokkal a jövő felől, ugyan olyan mohó vágygyal a szív tündérálma: a boldogság után, ugyanazon szerzetesrend tanítványai vagytok, mely őt is nevelte. Oh bár volna olyan éltetek is, mint az övé volt. Példaképetek ő minden erényben. Rövid szentbeszéd keretében azonban lehetetlen összes erényeit külön-külön lelketekre kötni. Csak egyet-kettőt fogok tehát kiemelni, azzal a kívánsággal: a mi ünnepünkről vigyétek el ezeket emlékül ifjuságtok s egész éltetek számára s cselekedjetek, éljetek mindig azok szerint. Azt mondja róla az ének, hogy »fejlő tavasz-virág, tisztább a hónál«. Igen szűzi tisztasága az, a mi őt Isten és emberek előtt kedvessé teszi. Királyi vérből származott, fény, kényelem, csillogás vette körül már bölcsőjében, a mi oly sok lelket elvakít. De nem vakította el őt. A hit világa mellett tisztán látta, hogy »semmi sem szép a mi nem tiszta« s hogy a tisztaság Istenének, a szűzi Jézusnak, csak tiszta test, szeplőtelen lélek tetszhetik; tisztán látta, »mily szép a tiszta nemzetség fényességben! mert halhatatlan annak emlékezete, mivel mind az Istennél, mind az embereknél ismeretes és koronázottan örökké diadalmaskodik.« (Bölcs. 4, 12.) A keresztségben hófehér ruhát ad Isten a lélekre, a melyen minden piszok, minden legkisebb szenny meglátszik. Szent Imre tudta ezt. Ép azért féltékenyen vigyázott e ruhára, lelke szeplőtelen tisztaságára. Megvetette e világ múló, piszkos, mérges örömeit, nem kényszerűségből, hanem önként, Isten iránti lángoló szeretetből. »Potuit transgredi et non est transgressus«. Már mint gyönge gyermek a veszprémi templomban az éj csendjében Istennek áldozta testét és lelkét. S mikor az Úr rövid megpróbáltatás után, »mert kedves volt Istennek az ő lelke, sietett őt kivinni a gonoszság közöl« (Bölcs. 4, 14.) s Egyháza földi kertjéből a mennyei Jeruzsálem virágos kertjébe ültette át, érintetlen virág volt, mely csak Istennek illatozott. K. I., tiszta szivet kíván tőled is az Istent, a ki gyülől minden tisztátalant. Védőszented példáján fölbuzdulva, tiszta szívvel járj te is az Úr színe előtt, mert a bűn, különösen a tisztátalanság bűne, a piszok mellett nyomorultakká is teszi a lelkeket, sivárrá, kietlenné az életet. De ha követed szent Imrét a tisztaságban, vagy inkább, hogy követhesd őt ebben, hogy mint tanuló már most ifjúkorodban megalapíthasd földi és sirontúli boldogságodat, kövesd őt többi erényei mellett különösen még valamiben : a bizalomban és szeretetben azok iránt, kikre jó szülőid ifjú lelked kiművelését bizták. Szent Imre egy hatalmas, nagy uralkodónak a fia volt s lám, mikor királyi atyja Gellértre, erre az egyszerű benczés szerzetesre bizza, hogy a tudományokban s az erényes életben ez legyen a mestere, nem képzelhetünk odaadóbb, nevelőjén nagyobb szeretettel csüngő tanítványt,