Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1901

9 mert ha minden izünk nyelvvé változnék is, ezt érdemlegesen megtenni képesek nem volnánk Azonban : Csak törpe nép felejthet ős nagyságot, Csak elfajult kor hős eldődöket. A lelkes eljár ősei sirlakához* S gyújt régi fénynél uj szövétneket. S ha a jelennek hjlaványul sugára, A régi fény ragyogjon föl honára. Midőn sz. Benedeket és rendjének nagy fiait a költővel hős elődöknek mondom, nem értek ezalatt oly hősöket, milyeneket akár a latin Yergil, vagy pedig Pázmándi Horváth Endre megénekeltek; nem olyan hős sz. Benedek, ki tán kifent aczélt villogtatva, rendje élén állva, őket csatára izgatja, hogy a hon ellenségeit szétriaszsza ; de mégis hős, ámde báj-erős erényhős ő, ki a világ zajában ugy mint a rengetek magányában, nem különben a társas házakban is az erény győzelmi babérját mindég kivivta, kiérdemelte. O mindenek előtt győzödelmeskedett önmaga fölött; már pedig ez a győzödelmek legszebbike és legnehezebbike. A ki maga magát győzi meg, az hatalmasabb mint a ki városokat hódít meg. O legyőzte magában azon két ellenséget : a haragot t. i. és az érzékiséget, melyek gyászörökségkép ősszüleinkről maradtak és háramlottak ránk. Sokszor ezekkel szemben a harczban még a legvitézebb hadvezérek is elesnek. Ámde Benedek győzött. O ugyanis tudván, hogy harcz és küzdés az embernek élete a földön, magát arra korán fölbuzdította, tudván azt is, hogy senki sem koronáztatik, ha csak törvényesen nem harczol, álhatatosan megmaradt abban. Ugy tett mint a költő mondja : Küzdés az élet, küzdni kell folyton, A testtel vérrel, hogy meg ne rontson. Tiporni földre, ha forr, ha lázad, Ha üz lihegve a éjt, a vágyat. S lánczát letörve repülni messze, A lélek szárnyán, Istent keresve. Benedek Umbriának Nursia városában született Kr. u. 480-ban. Előkelő, gazdag, ősrégi családból származott; szülői azt akarták, hogy szépreményű tehetséges fiuk magasabb műveltségre tegyen szert, azért őt Rómába küldötték már 12 éves korában iskolába. De ember tervez, Isten végez. A népvándorlás folytán az erkölcsök nagyon meglazultak; sőt a rossznak mételye még a tudományok csarnokát sem kímélte meg. Nem volt egyik iÇu a másiknak őrangyala, mint lenni kellett volna, hanem inkább megrontója. A mint a liliomtiszta szent Benedek ezt látta, fájdalom