Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1900

409 válaszolt, hogy a tanári katt uj könyvek Írására, fordítására vagy compilálására szólítja fel ; egyúttal jelzi, hogy Wargha János, kecskeméti tanár földrajzi könyvét eltiltja azért, mert a szabadságharczra tesz czélzatokat; a jövőre minden ilyen könyvet feltétlenül eltiltanak. A tanári kar újra megokolja s még részletesebben fejti ki, miért fogadta el a használt könyveket. A történetre nézve elfogadta Annegarn világtörténetének fordítását, mert jobb, mint Pützé ; jobban megfelelt a kath. vallás szellemének is ; a földrajzra vonatkozó részt különben Pützból pótolják ; a fizikából a Varga-féle könyvet használják, a természetrajzból Hanákét ; a mennyiségtanra pedig Tury Osvaldét ajánlják, a mely könyv megfelel az Entwurf szellemének ; kérik a kormánytól engedélyezését. A kormány felszólítására vonatkozólag pedig jelenti a tanári kar, hogy Orsonits Iván fizikát fordít, aztán természetrajz megirásához fog; Winterkorn Sándor görög chrestomathiát, Ferenczy Jakab pedig magyar olvasókönyvet szerkeszt. A felsőbb hatóság 1852. márczius 24-én kelt iratában örömének ad kifejezést, hogy a tanári kar könyvek szerkesztésére vállalkozott. — A tanári kar május 8-án felterjeszti engedélyezésre Winterkorn chrestomathiáját A felsőbb hatóság 1852. okt. 7-én biráló észrevételekkel küldte vissza Winterkorn művét, a ki ez észrevételek figyelembe vétele után újra fölterjesztette a művet, a melyet szept. 28-án a felsőbb hatóság engedélyezett is. Ferenczy magyar olvasókönyve, ugy látszik, nem készült el, pedig nagy szükség lett volna rá, mert épen e téren a kezdet nehézségeivel kellett küzdeni. 1852-ben ugyanis Simon Zsigmond igazgató jelentésében osztályonkint felsorolván a magyarból végzett anyagot, a végén megjegyzi, hogy »alkalmas olvasókönyv hiányában a felgymnasiumban olvasott és elemzett s betanult darabok nagyrészét az ifjak magánszorgalomból irták le,« — s ha a használt könyveket egész a 70-es évekig végig tekintjük, könnyen átlátjuk, hogy a legtöbb bajt épen a magyar nyelv és irodalom terén levő könyvhiány okozta. Sem az alsó, sem a felső osztályok számára nem voltak elméleti könyvek, még kevésbbé olvasókönyvek. Igen sokáig Lonkay olvasókönyvét, majd Toldy chrestomathiáját használták s ehhez fűzte magyarázatait a tanár. A 70-es évek után kezd fellendülni az e szakbeli irodalom is ; ekkor meg azt tapasztaljuk, hogy a tankönyveket nagyon is hirtelen változtatják a tanárok ; az ingadozás még nem szűnt meg s részben a tantervváltozás, részben pedig a felfogásbeli különbség okozza a tanügy rovására. Hasonló bizonytalanságot látunk a többi tárgy könyveiben is. A hittani könyvekben is nagy volt a hiány ; az elején folytonos ingadozást találunk a tárgyak egymásutánjában, majd a könyvekben is. Tart pedig ez a legújabb időkig, katholikus irodalmunk nem nagy dicsőségére, mert sajnálni való, hogy 50 év alatt nem találkozott egypár hivatott iró, a kik annyi ezer és ezer ifjú lelki épülésére önálló könyveket irtak volna. Még mindig csak selejtes fordításokkal vesződünk s igy e téren maradtunk el