Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1900

395 napi leczkéből, hanem a bizonyos idő alatt végzett anyagból is kérdezzék. Tegyék meg ezt a tanárok is ; a leczke mellett tegyenek mindig kérdést az előzőkből, hogy az anyagot élénkebben őrizzék meg emiékezetökben ; egy-egy nagyobb szakasz végeztével pedig tartsanak összefoglaló ismétlést. S a tanári kar már 1850. okt. 30-án tartott értekezletén abban állapodott meg, hogy az eredmény fokozására időközönkint vizsgálatot tart. (Ujabban összefoglaló ismétlés!) — Óvja a tanárokat a tanulók túlságos megterhelésétől is; erre vonatkozólag jelenti az igazgató 1851. decz. 30-án, hogy a tanárok módszerükben szigorúan alkalmazkodnak a szabályokhoz, a mennyiben soha sem mennek tovább, mig csak meg nem győződtek, hogy tanítványaik teljesen megértették az előadott anyagot. Hogy azonban ezt sikeriel tehessék, szükséges, hogy az iskolába nem való elemet onnan eltávolíthassák — Az eredmény fokozására ajánlja a felsőbb hatóság a dicséret és megrovás alkalmazását. 1851. nov. 30-án a felsőbb hatóság megtiltja, hogy a tanárok ne halmozzák el az ifjakat házi teendőkkel ; lehetőleg az iskolában sajátítsák el a dolgok lényegét, hogy otthon csak ismételniök kelljen. A tanárok ne saját szaktárgyukat tekintsék, hanem az ifjúság tehetségét és általános műveltségét. Sürgeti e végből, hogy az Entwurf értelmében az igazgató is, a tanárok is sűrűn hospitáljanak. A tanárok tudományos képzettségének csak ugy van igazi értéke, ha paedagogiai és didaktikai ügyességgel van párosulva. — Ugyanezt az eszmét fejti ki még mélyebben az 1852. május 22-én kiadott rendelet, a mely szerint az anyanyelv tanárai szigorúan ragaszkodjanak az Entwurf XIV. függelékében előadottakhoz; érintkezzenek folytonosan a történelem és hittan tanáraival, beszéljék meg kölcsönösen az előadandó tárgyat, hogy teljes egyöntetűséggel járjanak el s igy a dolgozatok sokkal sikeresebbek legyenek. — A módszeres utasításokat minden tekintetben talpraesetteknek találjuk s elmondhatjuk, hogy az ujabb utasítások sem adhatnak más irányítást, annyira a tárgy mélyéből vannak merítve. A mi most már ez utasítások keresztülvitelét illeti, ez adatokból világosan áll előttünk, hogy a tanári kar lehetőleg törekedett megvalósításukra. Az 1853. jun. 25-én tartott értekezleten már külön, osztályonkint sorolják föl a tárgyakat, megemlítvén azt is, mily eredménnyel végezték a hónapi tanulmányt. 1856. febr. értekezletökön már részletesebben jellemzik, hogyan tanulják az egyes tanulók a tárgyakat: kedvvel e vagy hanyagul? A többi, hónaponkint adott jelentésekben még mindig a régi jellemzés marad meg: elégséges, jó, rossz, jeles eredménnyel tanulják a tárgyat. 1856. novemberében a magyar szaktanár azt jelenti, hogy a VII. és VIII. o.-ban élénk figyelemmel hallgatják és tanulják a tárgyat ; a tanár azonban nem annyira az irod. történetre fekteti a fősúlyt, hanem inkább egyes költői, prózai darabok elsajátítására, elemzésére, hogy aztán az irodalom történetét annál jobban méltathassák; a dolgozatokat jeles eredménnyel irják meg. — A következő év októberében a magyar szaktanár arról