Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1900

389 idomítani a lelket. Nyilvánvaló, hogy ez a felfogás képtelenség s maga az a tény, hogy 6 évi gyakorlat után hangoztatni kezdték a revisiót, szintén a mellett szól, hogy a tanterv alapjában van elhibázva. Mintha szándékosan akarnák tönkretenni a latin nyelvet. Liviusból vett monda/ tokkal gyötrik agyon az alig II —12 éves gyermek agyát; a magyar olvasókönyvben görög mithologiai dolgokkal kellene megbirkóznia, ha megértené ; a II. osztályban már történeti fejtegetéseket kellene megértenie; a III. o.-ban a Tatárjárás c. olvasmányon kellene átlátnia, milyen az igazi történetírás ; a IV. osztályban az epos lényegével kellene megismerkednie; s ezen évek során át elszórt, meg nem értett, tehát meg nem emésztett olvasmányokra támaszkodva kellene a felső osztályokban okoskodva megalkotnia a történeti, irodalomtörténeti fejlődést stb. Mindenütt csak értelem, mindenütt csak gondolkodás, okoskodás, következtetés, sehol érzelem, még kevesebb képzelet; pedig a gyermeki értelem működése érzelmi hatásokon, a képzelet utján történik. A milyen szerencsétlen a katekizmus az I. osztályban, mert elvont okoskodást magoltat be értelmetlenül, oly szerencsétlen az újabb tantervek okoskodtató iránya. A legegyszerűbb erkölcsi elvet is nehéz megérteni a fejletlen gyermeknek, adjuk neki kis mesében, mindjárt felfogja képzelme, felindul rá érzelme — az értelem igy van bekerítve. Az igy agyongyötört s egyoldalúvá tett lélek megcsömörlik később aztán minden komolyabb tudománytól, s akkor keresi az érzelem és képzelem kielégítését, mikor már a mesék s más képzeletalkotta dolgok ki nem elégítik s ekkor áll elő aztán az érzékcsiklandoztató élvezetek hajszolása. Hiába, az emberi lelket nem lehet kiforgatni magából. Az ujabb tanterv-reviziónak tehát ezen kellett volna elsősorban segítenie; ezt az alaphibát nemcsak meghagyta, hanem még növelte is. Az I. o.-ban elvett a magyarból egy órát, a hol könnyed olvasmányokkal lehetett volna képzeletét és érzelemvilágát táplálni — s odaadták a természetrajzhoz, hogy szajkózzon sokszor meg nem emésztett dolgokat. — Minden komolyan tanító magyar tanár tudja, hogy legnehezebb a VI. o. magyart kezelni, mert a fiútól már érett észt, sok olvasottságot kívánnak a prózai műfajok. Most ezt egy évvel még előbbre teszik s ugyanazon óraszám mellett még a szerkezet általános szabályaival is megtoldják. Hogy az elvont módszere miatt megnehezített s igy hitele vesztett latin az egy óra veszteséggel szintén nem nyert, mondanunk sem kell. Szóval a gymnasiumban szélesebbkörüvé akarja ugyan tenni a revideált tanterv a magyar oktatást ; talán eléri a VII. és VIII o -ban ; de a gymnasium alapját, a latin nyelvet gyöngítette s a tekintélyében megingatott görögöt nem emelte föl. A másik alaphibája mindkét tantervnek az erkölcsi momentumok mellőzése. Nem az általános, elvont erkölcsi momentumokat értjük, mert erre itt-ott a tanterv, illetve az utasítások is hivatkoznak ; csakhogy ezek az elvek hidegen hagyjak a szivet, ha nem nyugszanak vallási alapon.