Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1897

316 20 kr; tintatartó, szappan, csizmára való olaj 20 kr ; német szépirási füzet 6 kr; fehérruha-mosás 4 frt 30 kr; hajfésülésekért I frt 30 kr; téli és nyári ruházatra szükségesek 18 frt 35 kr ; csizmadia munkákért 10 frt 12 kr ; Koszgleba, német szabó munkája 6 frt 47 kr ; Hoffmann, magyar szabó munkája 3 frt 56 kr; uj sapka I frt 45 kr ; Emánuel: Principra 51 kr ; Bél: Compendium 1 frt 12 kr; Chrestomathia 36 kr ; Berényi magyar szabó munkájáért 32 kr ; bibliai történet 17 kr ; természetrajz 12 kr; nagyobb katechizmus 12 kr ; nagybetűs szépiró füzet 1 frt 48 kr ; Kletzár portásnak ruhára való szükségesekért 7 frt 39 kr ; chirurgusnak szemgyógyításért i frt = 102 frt 36 kr. Leszámítva 1783-ról maradt 28 frt 30 kr hátralékot, az 1784. év kiadása volt: 74 frt 6 kr. D' Elle Vaux Fülöp, mint említettük, ez időben még csak 9 éves volt s csak az élelemért fizetett 150 frtot; kisebb kiadásai mégis 74 frt 6 krba kerültek; teljes ellátása tehát a lakást is beleszámítva 250— 300 frt közt került, a mi azon időben nagy összeg pénz volt. Egy nagyobb növendéknek, Lopresti János b.-nak apróbb szükségletei 118 frt 18 krba kerültek. A konviktusok tehát már akkoriban is ép ugy, mint most, sok kiadással, de — lelkes vezetők hiján — rendesen kevés haszonnal jártak. E kiadások különben más tekintetben is tanulságosak. Egyenruhájuk kétféle, magyar és német volt, a mint ezt az alapszabályokból is láttuk s most D' Elle Vaux számlája is mutatja. Nagy számmal szerepelnek a fésűk, hajpor, szalagok. Ugy látszik a kor divata szerint befont hajat, vagy talán vendéghajat is viseltek, azért kellett a sok bontófésü, a befonásra a sok tű és szalag, a fényesítésre a sok pomádé. Mind ez érthetővé teszi azt is, hogy a napirendben mért volt a szerda és szombat délután fejmosásra szánva, a mikor a külön mosdató asszonyok s ugy látszik borbély is járt be. — Az apróbb kiadásokból látjuk azt is, hogy a vásárok nemcsak látványosság számba mentek, hanem akkor kevés zsebpénzt is kaptak apróbb kedvteléseik kielégítésére. Ennyi mindössze az, a mit a konviktusnak belső életéről megtudhatunk. Az anyagi kiadásokról pontos számadásokat találtunk, a szellemi előhaladásról semmit ; a mi a szellemi, belső életre nézve fönmaradt (pl. Tichy vádlása), nem épen kedvező. Az a rövid 11 év, a melyet a konviktus a kormány felügyelete s az általa kinevezett igazgatók vezetése alatt — folytonosan az anyagi bajokkal küzdve átélt, világosan mutatja, hogy a konviktus kormányzására nem elég a legszigorúbb kormányi felügyelet, az a halmaz szabályzat sem, a melyeket főbb vonásaiban fönnebb ismertettünk, ha nincs meg a vezető egyéniségekben az igazi rátermettség, a legteljesebb önfeláldozás, a mély lélektani ismeret s jókora világtapasztalat. S itt nemcsak a fővezetőket, az igazgatókat, értjük, mert hisz ők a szabályok értelmében is a közetlen vezetéssel ugy sem foglalkoztak. Bennök is lehetett hiba, mint említettük is, a kevés tapasztalat, az egyénekbe való feltétlen, de alaptalan bizodalom, mert Tichy esete