Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1897

3X7 csak igy merülhetett föl. De értjük főleg a prefektusokat, a kik az iíjusággal a legközetlenebb és folytonos érintkezésben voltak. Fiatal, tapasztalatlan, vagy a rá nem termett egyéniséget a legrészletesebb szabályok sem képesítenek a legnehezebb hivatásra, egy konviktus vezetésére, mely még a nehéz tanári állásnál is jóval nehezebb. A tanár elsősorban tanít, másodsorban nevel, mert hisz pár óráján nincs is módja nevelőképességét kifejteni. A konviktus prefektusa elsősorban nevel, másodsorban tanít, mert itt csak az a hivatása, hogy az iskolában hallottakat pótolja, emlékezetbe idézze ; a nevelés sulva azonban teljesen rajta fekszik, mert neki kell azt is ellensúlyozni, a mit egyes társak vagy idegenek rontanak. Ép azért emeltük ki a jezsuita-korszak tárgyalásában is, hogy a konviktus regense náluk nemcsak idősebb férfi volt, de rendesen állandóbb is volt hivatalában. Az ő Ratiojuk kevés szabályt irt elő a regenseknek és viczeregenseknek s mégis bámulatos eredményt értek el, mert a regens teljes szívvel és lélekkel fáradott a nevelésen s nagyon is átlátta, hogy tőle függ a jövő generáczió jellemének helyes irányban való fejlesztése. Az átmeneti korszak konviktusát a felsőbb hatóság a szabályok egész seregével akarta megerősíteni, megfeledkezvén először, hogy a szabálynak a szivben kell meggyökereznie, s akkor írott szabályra nincs szükség ; s másodsorban minél több a szabály, annál nehezebb megtartani s helyes irányban haladni. Az átmeneti papirkorszak töméntelen rendelkezése az anyagi dolgokban s a belső életre kiadott sok szabálya sem mentette meg a nagylelkű, s nemesszándéku alapítók e, most már egyesített intézetét az anyagi és szellemi csődtől.