Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1896

II8 nevezünk, s a melyből embertársaink, hazánk iránt való önzetlen szeretetünk is fakadhat. Hogy az emberi lelket s a lélekből fakadó minden gondolatot ez teszi igazán tökéletessé, a világirodalom legkiválóbb költői és tudományos termékei is egyaránt igazolják. Sokratesnek, Piátónak művei belső tartalmuk megragadó szépségét és külső formájuk kedvességét épen annak köszönhetik, hogy az Istenség tiszta fogalma sugárzik ki belőlük ; s még azon bölcselők művei is, a kiknek életök nem a legkifogástalanabb is, mint pl. Senecáé, épen azért maradandó' becsüek, mert erkölcsi fogalmaik az Isten fogalmából sarjadoznak. Mig az a bölcseleti irány, mely a világot atomjaira bontja, valamint az újabb természettudomány is, mely évről-évre újra kezdi az eszelősöknek ezredek óta tartó sisyphusi munkáját, az ember lelkét ki nem elégíti, csak zűrzavart állít eléje, mely teljes meghasonlásba kergeti. Hiába mondják, hogy a természet ilyen meg olyan szép, ha puszta mechanismusra bontják s mi megérteni nem tudjuk, akkor benne gyönyörködni sem tudunk. E tehetetlenségét érzi az újabb tudomány is (Heller A. Bpesti Szemle 1896.) s kiutat keres a zűrzavarból, a melybe büszkesége oly csúfosan keverte, s a mely csúfabbá tette őket a legegyűgyűbb pogányoknál is. Mert bár ezek követ, fát vagy állatokat imádtak is, de mögötte mindig egy láthatatlan szellemet vettek fel, a mely szellem — az ő felfogásuk szerint — megmagyarázta a világmindenséget, s a mely szellemben volt lelkesítő, felemelő ; mig az ujabbkori pogányok megsemmisítvén a szellemet, az anyagba merültek bele, a mi aztán lelkűknek is szárnyát szegte, s a földnél és földi dolgoknál magasztosabbra gondolni sem tudtak. Ha a nagy költők műveit tekintjük is, azt találjuk, hogy azokéi a legösszhangzatosabbak és igy legfelemelőbbek is, a kikben az istenség gondolata sugalta műveik minden részletét. A nagy görög és római költők, az ujabb korban Dante, Shakespere művei azért remekek, azért tökéletesek, mert az istenség egy teremtő sugara működött bennök, ez tükröződik vissza minden művökből és művöknek minden részéből. Ha ellenben az istenség fogalma hiányzik valamely iróban, akkor művei sem tehetnek ránk megnyugtató, összhangzatos hatást. A régi költőktől kezdve az ujabb kor regény- és drámaíróiig, a kik a tökéletes erkölcsi fogalmak helyett az emberi szenvedélyek vad harcát viszik bele műveikbe, mind mutatják, hogy az ember magára tehetetlen, nyomorult lény, olyan mint az ágak közé akadt madár, mely tehetetlenül verdes szárnyával, de repülni nem tud ; hogy ennek nincs nevelő hatása, azt nem kell bizonyítanunk. Műveik olvasásakor érezzük a mélyértelmü szavak igazságát : nyugtalan az ember lelke, s mindaddig nem talál nyugalomra, mig csak az Istennel nem egyesül. íme, kedves tanár urak, azok a romboló hatások, melyek az életben és irodalomban fenyegetik a ránk bizott ifjúságot. Nem, nem szabad