Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1895

79 hogy különösen nehéz a szemnek megőrzése a királyi udvarban ; felhozható a fiatal kor kandisága is, mely nehezen tud valamitől tartózkodni. Zárótétel: Sz. Alajos tette tehát, hogy soha sem nézett a királynéra, nagyon is dicsérendő. — Mindez azonban szónoki irályon adandó elő különös gondot fordítva a körmondatokra, alakzatokra stb. A szónoki bizonyítékok sorrendjére az ismeretes régi szabályt adja : erősebb, közepes, legerősebb érvek. A szónoki beszéd részeire a régi rhetorokból ismeretes felosztást és magyarázatokat hozza föl az iró is : bevezetés és forrásai; a tétel ; tárgyalás : elbeszélés és bizonyítás. Az érzelmek tanulmányozása végett egyes forrásokra utal. A IV. szakasz az elogiumot és epigrammot tárgyalja. Az elogium, mondja az iró, a szófejtés alapján dicsőítő beszéd ; szélesebb értelemben mindaz, a mit röviden, tömötten, szellemesen s külön sorokra szakgatva mond el valaki; tárgya: személyek, dolgok és cselekedetek magasztalása. Ha valamely személy vagy tett dicsőítendő, akkor valami szellemes, velős mondással kezdjük, majd tömötten és szellemesen elbeszéljük a tettet, de ugy, hogy részei szorosan összefüggjenek ; s aztán ismét szellemes mondással fejezzük be. Ilyen fajta az epigramma is s ennek a tárgyalásával nagyon is bőven foglalkozik. Az epigramma első forrása, midőn ugyanazon alanyról különböző állítmányt mondunk ki ; pl. megszűnt élni, hogy éljen ; sz. Pál farkas is, bárány is. Második forrása, mikor különböző alanyokról ugyanazon állítmányt mondjuk ki ; pl. Lázár ép oly gazdag mint a dúslakodó, csakhogy ez életében, amaz halála után. Forrása lehet továbbá az ellentét is ; midőn pl. valamely személyről vagy tárgyról olyasmit hozunk fel, a mi nem sajátja; pl. király királyság nélkül ; ezután még ötféle módját hozza fel. Forrása lehet továbbá a hasonlat is; néha épen ellentétes párhuzamban kifejezve ; pl. minden tanuló kereskedő, minden kereskedő tanuló ; a tanuló a kollégiumokba jár, a kereskedő a vásárokra; az, hogy bölcseséget vegyen, ez, hogy összekapargassa a bölcseség segédeszközeit ; mindegyik utódáról gondoskodik, az hogy dicsőséget, ez hogy vagyont hagyhasson rájuk. Az utolsó főforrás a vonatkozásoké (allusio). Ide tartoznak a kétértelmű szók: pl. a malo unico omne generis humani malum succrevit (egyetlen almától eredt a világ összes baja.) Ide tartoznak a szójátékok is : Illa mihi patria est ubi pascor non ubi nascor, Illa ubi sum notus, non ubi natus eram. A legszebb a lakonikus epigramma, midőn egyetlen distichonból, sőt sokszor egyetlen sorból áll. Az epigramma főszabályát e versbe foglalva adja : Omne epigramma sit instar apis, sit aculeus illi., Sint sua mella, sit et corporis exigui. V. szakasz: A párbeszédes előadás (Declamatio). A jezsuiták kollégiumaiban divó szavaló előadásnak egyik faja a párbeszédes előadás, mely e kézikönyv szerint háromféle lehetett: szónoki, költői és vegyes. Forrásai