Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1895

53 tosnak mondhatjuk. Főleg pedig azt kívánja a tanártól, hogy minden tekintetben nevelője, példaképe legyen tanítványainak, a kiknek ügyét necsak maga szolgálja a legteljesebb odaadással, hanem a kikért imádkozni is köteles, hogy belőlük derék, becsületes emberek váljanak. E szabályok igen helyesen egyesítik a kellő szigorúságot és igazságosságot az óvatossággal, hogy ez alapon a tanár megnyerje s ne idegenítse el magától tanítványait Kérdés most már, mily módokat nyújtott a rend arra, hogy ez eszményi tanár ki és alakulhasson? Megtaláljuk az egyiket, a tanárképzést ; megtaláljuk a másikat is az igazgató s esetleg az éltesebb, tapasztaltabb tanárok vezető kezét, de nem találjuk meg a legtöbb esetben azt, hogy a fiatal tanárt a hosszas gyakorlat vezette volna bele terhes, de nemes hivatásába. A Ratio ugyanis elrendeli, hogy a tartományfőnek gondja legyen rá, hogy tartományában 2—3, a tudományban s különösen az ékesszólásban kiváló egyén legyen, a kik a fiatalokat előkészítették a tanári pályára. Szemelje tehát ki azokat, a kik erre kiváló hajlamot mutatnak, s a többi tudományban is széles látókörüek, a kik aztán igy egész tanári nemzedéket nevelhetnek föl. Főleg pedig oly egyéneket válasszon ki, a kik hajlandók egész életöket a gimn. oktatásnak szentelni. Idősebb vagy gyengébb tehetségű egyéneket csak oly föltétel alatt vegyen föl a rendbe, hogy egész életeiket a tanításnak szentelik. S a Ratio nem is vesz ki egyetlen jezsuitanövendéket sem azon kötelezettség alól, hogy a gimnáziumban is tanítania kell, legföljebb, ha mindjárt kezdetben kiválóbb tehetséget tanúsít más irányban. Ezen esetben egyeseket inkább a theologiai folyamra küldtek • de még akkor is a harmadik próba kiállása után, — főleg ha megszorultak az egyénekben, — gimn. tanárságra is lehetett őket alkalmazni. A tanárképzők valóban fennállottak; 1742. óta Győrött is volt, a hová S/akolc záróI helyezték át az akkor folyó örökösödési háború miatt. Hiányos följegyzéseink nem engednek belepillantani e tanárképző szellemébe ; csak azt látjuk, hogy a Ratio értelmében e célra állandóan 2 — egy latin és egy görög — tanár volt a rendházban alkalmazva, s 6—12 tanárjelölt (Repetentes néven) járt hozzájuk egy évig a latin és görög szerzők tanulmányozására ; a gimn. tanárok pedig a tanítás, előadás és javítás módjába igyekeztek őket belevezetni. Hogy e két nyelven kivül tanultak-e más tudományokat is, arra följegyzéseinkben semmi adat sincs. Ha 1742-töl kezdve feljegyzett tanárjelöltek névsorát egybevetjük a győri gimnázium tanárainak névsorával, ugy találjuk, hogy többet közülök itt alkalmaztak tanárokul. — Hatos István 1746-ban tanárjelölt volt, 1747-ben pedig a parvista osztály tanára volt. — 1749-ben Andrássy József tanárjelölt volt, a következő évben egyszerre a második, principista osztályban találjuk öt. Kp igy Ribics Pál is 1755-ben még tanárjelölt volt, a következő évben szintén egyszerre a II. fokosztályba került. — Rákóczi Imre 1758-ban tanárjelölt volt, 1759-ben a parv. oszt. tanára; Limp József 1763-ban