Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1895

47 hogy a rektorral egyetértve valami uton-módon eltávolítsa az intézetből. Eltávolítandók azok is, a kik sokszor hiányoznak az előadásokról, vagy a kiknek rossz viselete semmi reményt sem nyújt a javulásra. Ha az eltávolítás magában nem volna elégséges büntetés, akkor a rektorral együtt gondoskodjék más fenyítésről is, — de mindig a szeretet szellemében. A ki egyszer elhagyta az intézetet akár önként, akár büntetésből, azt az igazgató maga vissza nem veheti ; ezt csak a házfő teheti meg bizonyos okokból. Xe tűrjön meg az iskolában semmiféle fegyvert, lármát, szitkozódást, rendetlenséget stb ; s ha mégis előfordulna ilyesmi, azonnal közölje a házfővel, hogy a rend helyre álljon. Mindig a bejárásnál legyen, valahányszor a tanulók az intézetbe jönnek vagy eltávoznak. Az előadások alatt pedig vagy az előtornácban legyen vagy pedig valamely szobában, a honnan az egész intézetre nyilik kilátás. Maga mindig jelen legyen a sz. misén ; legyen jelen mindig legalább is egy tanár, ha lehet, valamennyi. Legyen gondja arra is, hogy a templomba való bemenetel, valamint a kivonulás is rendben történjék. Ügyeljen a rendre a gyónás alkalmával is. A tanítványokat ne használja fel írásra vagy más munkára, de azt se tűrje, hogy ezt mások megtegyék. Függessze ki a fegyelmi szabályokat az intézet folyosóján és minden osztályteremben. A hol nincs felsőbb intézeti igazgató, ott a gimn. igazgató a házfővel egyetértve állapítja meg az előadások tartamát. (Kehrbach V. 350—370.) * * * E szabályok azt mutatják, hogy a Ratio nagyon is fontosnak tartotta az igazgatónak állását. Nélküle semmisem történhetett az intézetben ; mind a tanulmányi, mind az erkölcsi ellenőrzés az ő kezébe volt letéve. Ha csak igy általánosságukban tekintjük a szabályokat, el kell ismernünk, hogy a kötelességek pontos körülírásában, a felügyelet gondos megszabásában szinte irigyelni való állapotokat tüntet föl a Ratio. Ha azonban csak a rendelkezézíinkre álló sovány adatok alapján tekintjük is a kivitelt, akkor az eredmény alig lehetett olyan, milyent várhatnánk. Nem mondhatunk ugyan teljes ítéletet a gimnáziumunkban működő igazgatók eljárásáról, a vezetésben tanúsított erélyükről, az intézet szelleméről, de e csekély számú adatból vonható következtetések is elég világosan mutatják, hogy az eredmény alig felelhetett meg a várakozásnak. Nem pedig először is azért, mert az igazgató sem tanulmányi, sem erkölcsi ügyekben nem volt önálló. Az előbbiben fölötte állt a felsőbb iskolák igazgatója; 1719 óta a mi gimnáziumunkban is, a mikor az akadémiai foknak a csirája fejlődőben volt. Minden egyéb ügyben pedig a ház fejének tartozott felelősséggel, az ö