Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1895

164 aztán a szegényeknek adták. Sokszor nemes ifjak ugy segítettek a vak koldusokon, hogy kézen fogva vezették őket házról-házra koldul ni. Igen sokan pénzzel vagy viselt ruhával segítették őket ; mások a betegekhez jártak s nemcsak táplálták, hanem a legsúlyosabb betegségekben is állhatatosan ápolták őket. Egy nemeslelkti ifjú minden szombaton eljárt a kórházba, a hol órákon át ápolta a betegeket s oly nagy hajlamot érzett a betegápoláshoz, hogy Ferencrendivé lett. Különösen kimutatták felebaráti szeretetüket a tagok az 1718-iki tűzvész alkalmával, midőn nemcsak a tűzoltásban, hanem a bútorok megmentésében is önfeláldozólag működtek ; egyik pedig a tűzbe ment be azért, hogy egy özvegynek egyetlen gyermekét kimentse. A kongregáció nemcsak a tagok életében gondoskodott testi és lelki üdvösségökről, hanem halála után is lerótta tartozását egyrészt avval, hogy testületileg jelent meg temetésükön, másrészt meg imádkozott megholt tagjainak lelki üdvösségeért. A megholtakért azonnal haláluk után szokták elmondani az offic. defunctorum-ot, s gyászmisét szolgáltattak lelki üdveért; de összeírták a megholtak névsorát és kinyomták s a tagok közt kiosztották, a kik aztán közös ájtatosságon jelentek meg havonkint egyszer, hogy a társaság összes megholtjának lelki üdvösségeért imádkozzanak. Később e kegyeletes buzgóság is lankadt; már 1723-ban azt irja a följegyző, hogy ez évben is kinyomatta a holtak névsorát, de elégnek tartja 50 példányban, mert kevesen jelennek meg az ájtatosságon; de másrészt azért is, teszi hozzá a följegyző 1724-ben, mert kevesen is haltak meg az előző évben. Sokszor kaptak alapítványt is a végből, hogy az alapító lelki üdvéért évenkint egyszer elmondják az officium Defunctorum-ot. Igy 1771ben György, pécsi püspök, mint Friebeisz Ádám, ő felsége tanácsosa végrendeletének végrehajtója értesíti a kongregáció elnökét, hogy 100 frtot hagyott a győri kongregációnak azon föltétel alatt, hogy az ő és a kongregáció tagjainak lelki üdvéért egyszer évenkint mondják el az officium-ot. A temetést rendesen nagy fénnyel szokták megtartani. Ig}

r már 1647ben Berenut György temetésén nemcsak a tanuló ifjúság jelent meg, hanem a kanonokok is. A halottas házat szépen földíszítették ; azután a koporsót fáklyások kíséretében vitték az ifjak a templomba, a hol Teubel Károly jezsuita mondott gyászbeszédet; ezután a templom melletti cinteremben temették el. Valamely tanuló ifjúnak a temetése is kifejezte nem csak azt, hogy a kongregációhoz tartozott, hanem a fiatalságnak a jelvényei is szerepeltek. Igy 1765-ben Körmendi Antal syntaxista temetése igy folyt le: Három zöld ruhába öltözött növendék vitte a kongregáció jelvényeit. Az első jobbjában kardot, baljában meg nem gyújtott gyertyát, szivet és olvasót vitt. Utána kettő ment ; az egyik letakart tányéron az Officium Rakócianum-ot, a másik koszorút vitt (coronam). A koporsóra is tettek sziveket, s körülötte kivont karddal álltak az ifjak. Azonkívül 6 tanuló ment a koporsó mellett égő fáklyával. A kiket Győrött temettek el, azokat sir-