Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1895

IÓ3 nehogy az ájtatoskodókat zavarják. A szertartásban rendkívüli fényt fejtettek ki s — mint az évkönyviró mondja — a bold. Szűz bizonyára nem veszi rossz néven, ha az ő tiszteletére szentelt tárgyakat sz. Xavér tiszteletére is felhasználják. A magyar szenteket különösen nem tisztelték. Szt.-István napját sem ülték meg külön. Szt.-István napja a naplókban külön is föl van ugyan említve, de nem mint az ifjúság ünnepe, hanem csak annyiban, hogy e napon vették föl rendesen az uj tagokat. Szt.-István tiszteletére külön ünnep T771. jun. 15-én volt, mikor szt.-István jobbját hozták a városba esti '/'j9 órakor. A kongregáció is megjelent vörös zászló alatt, melyet 6 fáklyavivő kisért s igy vitték körmenetileg a szt. jobbot a főtemplomba, a hol a szertartásnak esti V2

1

0 órakor volt vége. — Szt.-László ünnepét is csak 1764-ben kezdték megülni, mikor közbenjárásáért esedezett a város, hogy Isten mentse meg a földrengéstől, mely az előző évben sújtotta. Minden győri kongregáció megjelent ekkor, az újvárosból is, a szigetből is számosan. De a lelkesedés és buzgóság csakhamar lelohadt, mert 1768ban már csak az iskolák jelennek meg a körmeneten, a kongregáció nem. e) Az irgalmasság testi és lelki cselekedetei. Kleinte a Mária-kongregációban nem volt sem külön egyesület, sem külön gyűjtés a végből, hogy a szegényeket általában, de különösen a szegény tanulókat segélyezzék ; ez a tagoknak már szinte lelkiismeretbeli kötelességük volt. Az önsanyargatás tényei közt például említve találjuk egyik módjául azt is, hogy igen sokan a szegények javára mondtak le ételükről. A tisztviselők közt azonban később találunk más, külön hivatalokat is e cimen: beteglátogatók, és pedig először általában, az egész városra kiterjedőleg, később, mint fönnebb láttuk, már egyes városrészek szerint voltak megválasztva. Kétségtelen, hogy a szegény, beteges tanulókra első sorban fordítottak gondot. Mert hogy nagyban rászorultak, mutatja az iskoláinak évrendjében talált azon észrevétel is, hogy tavaszi munka idején türelmes legyen a tanár a szegény tanulókkal szemben, a kik ekkor szerzik meg a fentartásukra szükséges pénzt. A tanárok katalógusa szerint pedig 1700-tól kezdve az egyik tanár, rendesen a principisták tanára gondoskodott a szegény tanulókról naponkint, erre mutat a hivatala mellett álló e külön cim : »habet curam pauperum studiosorum ad portám.« Az 1736. évkönyviró pedig följegyzi, hogy a pannonhalmi főapát nagylelkűségéből töhb tanulót tartanak fenn, de sem a számot, sem a költséget tüzetesen nem említi. Nem feledkeztek meg a szegény tanulókról haláluk esetén sem. így 1693-ban Jaczi Mihály poétát, mivel igen szegén}' volt, a társak adakozásából temették el a török kapu mellett, sírjára fekete keresztet tettek; a temetés 4 frt 50 krba került. De általában is nagyban gyakorolták a segélyezést a társaság tagjai más szegények irányában is. Voltak sokan, a kik pénzt koldultak össze s 11*